Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

A gyalogmunkát a sáncok tisztítására, javítására fogják felhasználni. Ezekre a munkákra a megye központi igazgatásának 1840. táján érvényes evi költségvetése mintegy 4000 forintot szánt. A megyei útviszonyokról — a hivatalos iratokon kívül — igen érdekes és tanulságos Janlkovich Vince 1840. május 4-én kelt ;evele, melyben az „az utak jobb karba teendő helyeztetését és a folyamatosan fennálló akasztófák el törlését" ajánlotta. Érdemes néhány gondolatát felidézni: ,,.. .a T. N. Rendek figyelmit, s bölcs gondolkodását főképpen utaink állapotia iránt szándékozom feléleszteni, mert a jó utak hiánya mellett minden előre baladási törekvésünk füst gyanánt enyészik el. Méltán vérzik minden lelkes Hazafinak szíve, aki a művelt Külföldrül szeretett Honunkba vissza térvén , kéntelen azt meg vallani, hogy Hazánknak leg jobb uttyai a leg alkalrnatosabb úti anyagok bősége mellett is csak pasqvillák s feneketlen sár fészkek mellyenen az esztendőnek leg nagyobb részeiben egyedül járni lehet vésze-lelem mellett; az Üti politikárul pedig még csak fogalmunk sincsen... . . megfoghatatlan restségnek vagy Rendetlenségnek tartom még azt is, hogy uttyainkra az adózó nép rá hordván a köveket, azt az út közepén rakásokra, s halmakra hánnya, de még azon csekély fáradtságot sem veszi magának s arra nem is ösztönöztetik, hogy azon halmakat széllyel húzná, hanem ott hagyá, még azokat az üres szekerek szét túrják, és így a mellett, hogy munkájok által az utat nem javítják, még azon veszedelemnek is kiteszik az utazót, hogy azon kövecs halmok tél által meg fagyván a sebesebben utazó rajtok könnyen fel fordul. .. Tudjuk, hogy az utak mellékei minden pallérozott Országban sorfákkal (•alléé:) sőt, leg inkább gyümölcs fákkal vannak ki ültetve... ily sorfák Nógrádnak fő uttyei mellett még nem láthatók, mert azoknak ültetése fáradságba cs költségbe is kerül, ezt pedig bizonyos haszonra való kinézés nélkül áldozni még nem szoktuk.. . A múlt őszi és téli, mintegy félévi állapotát is jellemzi az utaknak: egész idő alatt — kivéve a fagyos pár hetet — a főutak járhatatlanok voltak. Szükségesnek tartja, ,,.. .hogy uttyaink műveltségre való törekedésünk be bizonyítása tekintetéből is, az esztendőnek minden szakaszaiban, s az idő járásnak minden viszonyaiban járható jó állapotba helyeztessük., és mivel az utak készítéséről embereinknek, s felvigyázóinknak semmi tudományok nincsen, szükség lenne Ausztriának más birodalmaiból, melyekben levő utak Európa legjelesebb uttyai közé tartoznak, egy pár út építő mestereket meghívni, ezekre bízván útjaink kiépítését... Az emberiség le alacsonyítására, és a szép érzelmek botránkozására szolgálnak a follyvást lenn álló akasztófák is, ilyeneket a mívelt Nemzeteknél nem látni, azért is mihelyt határainkba idegenek 1 épének bé, az akasztófák szemlélésire megborzadnak... azon gondolatra jönnek, hogy tőlók még századokkal vagyunk hátra.. ." A reformkorszak egyik kiemelkedő megyei politikusa, Sréter János „második alispány" 1842. január 17-i közgyűlésen szólt a megyei útviszonyokról és úti politikáról. „Ritkán erezhetni annyira a rendszer és állandó irány híját, 17