Szvircsek Ferenc: Nógrád megye közútjainak története. (Salgótarján, 1980)

közöket a Rimái Koalíciótól vásárolta meg a megye 1832-ben. A megye rendelt 150 db buzogányt, (1287 font) mázsánként 25 Ft, 60 db csákányt, (250 font) mázsája 30 Ft, 4 db vasrudat (105 font) mázsája 15 Ft, 10 db vaskályhát (2115 font), összesen: 3557 font vasért 634 Ft 35 xr-t számoltak fel. A koalíció a megye kérésére „mivel tisztában van vele az igazgatóság hogy az út elkészítése közérdek, de az Egyesület számára is haszonnal jár — a vasak mázsájából 3—5 forintot elengedtek. így az új összeg: 564 Ft 35 xr lett.

7 Az utak kijavítása iránti kérelem is oly lassan haladt, mint maga az útépítés. Az 1837. november 17—i közgyűlésen a Rimái Egyesület folyamodványban kérte a „Zlatnói és Cseh — B,rézoi határbeli Űtnak jobb karban, legalább járhatóvá" tételét. Ugyanis a hegyről lefutó út elárkosodotl, s esős időben teljesen járhatatlanná vált. Hogy a Rimái Egyesület folyamodott az útjavítás iránt, azzal magyarázható, hogy fontos kereskedelmi út volt. A környék lakossága ezen az úton bonyolította le a „Vas, Üveg, deszka, létz, Sindel, Papiros, hamuzsír, Kádakra való Fenyő donga, Abronts, s más kereskedési tárgyaknak". .. szállítását szekereivel. A kérelemhez csatlakozott Zahn György zlatnói üveggyáros is, mivel „a nevezett zlatnói út, mellynek létezése és jó karbavaló feltartása, a hazai ipar és belföldi kereskedés elő mozdítása tekintetéből fontos. .. mivel ezen Tettes Nógrád és szomszédos Gömör és Kis Hont Vármegyékben létező vashámorok és üveghuták készítményei, ezen úton szállíttatnak tovább Hazánk alsóbb részeibe". A veszélyekről, mely az utazót éri ezen a vidéken érdemes tovább idézni a levelet: „Melly veszedelmet már számtalanan erezték, legközelebb pedig. . . nékem is kellett éreznem, el felejthetetlen Hitvesemnek ezen úton történt halála által, ki fényes nappal e veszélyes helyen mentében feldőlvén, lévé áldozatja ezen útnak. . .'' A megyei ügyintézés útvesztőin átjutva a kérvény, 1839. november 15-én egy bizottság megvizsgálta a kérdéses utat, és „csak nem járhatatlannak, és végképpen elromlottnak..." találta. De az út helyreállítása, mint a későbbiekben látni fogjuk még nem kezdődött el. Így eléggé megtévesztő az a kép, amit Fényes Elek 1837-ben írt a megyéről: „országutak elég jók, s a mesterséges csinált utak mind inkább szaporodnak. Üti fő igazgatója is van a megyének". Felsorolta a postaállomásokat is: „Váctól északra első posta állás Rétság 1,5 statio. Innét kétfelé válik az út. Ipolyságnak, 111- Balassagyarmatnak 1,5 statio. Tnnen Gácsra 1,5 statio. Vámosfa 1 statio. Gácsról Kassa felé első postaállomás Zelene 1,5 statio, innen Rimaszombatra visz az út", A felsorolás azért is fontos, mert a postaút azonos volt az űn. állami főútvonallal.

8 Az őszi munkával kiépítendő utak tárgyában kellett 1840-ben döntenie a megyei közgyűlésnek. A beadvány járásonként tekintette át a feladatokat: „a fő közlekedői Ország út... Katalinától—Ráróson keresztül Conservationális helységek által reperálni szükséges, a többi Ország út vonalait pedig, mi után még több fő vonalakon egészen új munkát tenni kelletvén, elég Conservationális erő nem marad fenn, ezeken a helyeken, az utak további építésének járások figyelembevétele nélkül a szomszédos helységek fognak alkalmaztatni'. Megszabták az utak építésének módját is, mikor elrendelték, hogy azt 3 öl szélességben kell kirakni kővel, ennek a szekeres munkaidejét házhelyek után szabták ki. Ahol csak vastag kavicsolással készítik el az utat, ott házhelyenként 2 öl utat kell csinálni. Gyalog munkával készítendő út esetében helyszíni 15