Török Tibor: Mérföldkő. Harmincöt éve a Vas megyei utakért. (Szombathely, 2002)

Egykori vezetők (Szép István, Szabó Zoltán, Molnár László Aurél)

EGYKORI VEZETŐK Történelmi időkben Molnár László Aurél 1987-től 1993-ig vezette a Közúti Igazgatóságot, korábban főmérnökként tevékenykedett ugyanitt. Igazán izgalmas időszakban, a rendszerváltás korában irányította a céget. A nyolcvanas-kilencvenes évek szakmai szempontból is különleges periódusnak számítottak, a gazdasági nehézségek miatt nem jutott mindig kellő figyelem a közutakra, ám a Szombathelyi Igazgatóság azért megpróbált boldogulni. - Már a nyolcvanas években érezni lehetett, hogy a politika szinte minden területen megszorította a nadrágszíjat a gazdasági válság miatt - idézte vissza a kor hangulatát az egykori igazgató. Az akkori miniszter például kijelentette, hogy nem akar elkerülő utat látni, mi mégis ekkor álltunk elő a kőszegi új út tervével. - Az aktuális széliránnyal szemben ez nem lehetett könnyű feladat. - Megkerestem az akkori tanácselnököt, akivel sikerült megegyezni, hogy átvesszük tőle az új elkerülőt. 0 egy szakmai konferencián elmondta, hogy a közúti forgalomnak sikerül az, ami a töröknek nem: lerombolni Kőszeg belvárosát - ugyanis azon keresztül vezetett a főút. A felszólalásnak nagy visszhangja lett, a miniszter megkérdezte, hogy menynyibe kerülne mégis az új elkerülő. 34 milliót számoltunk ki, kaptunk helyette húszat, hogy abból kell megoldanunk. Természetesen nem lett elég, saját erőből kellett előteremteni, a fenntartás rovására - lopni, csalni, hazudni - 14 milliót. - Hosszú éveket töltött el a Közúti Igazgatóságon, hogyan látja a cég elmúlt évtizedeit? - Ha csak a harmincöt esztendőt nézem, az felér egy generáció munkáséveivel. Nos, aki a hatvanas években kezdett, az megérte, hogy a 4-5 méter széles utakat először valamilyen fekete burkolattal látták el - ez volt a portalanítási kampány. Aztán következett a szélesítés, megerősítés, korszerűsítés, ez nagyjából ki is töltötte a hetvenes éveket. Ha belegondolunk, nem akármilyen feladatokat kellett elvégezni. - Többször elhangzott már, hogy Vas megye mindig kitűnt az igazgatóságok közül, különösen azzal, hogy itt már a korukat messze megelőzve mertek vállalkozni a vezetők. - Valóban, itt sohasem vártuk a sült galambot, vagy azt, hogy valami az ölünkbe hull. Említhetném a sótárolók ügyét: régebben az udvaron tároltuk a sót, fóliával letakarva. A győriek elkészítették a saját épületüket meglehetősen drágán, nekem viszont eszembe jutottak az őrségi csűrök. Fa bőven volt, versenyt hirdettünk az üzemmérnökségeknek, néhány százezer forintból elkészültek a saját sótárolók - önerőből. Egy szakmai értekezleten ezen a nyíregyházi kolléga vérig sértődött, hogy micsoda dolog, már megint a Dunántúl élvez előnyt, már tárolók is vannak. - Szóval nyugaton korábban rájöttek, hogy a sikerhez nem elég ölbe tett kézzel üldögélni. - Említette a vállalkozói szemléletet. Nem véletlen, hogy több gép készült Szombathelyen. A festőberendezésekről már bizonyosan esett szó, de saját kivitelezésben készítettünk olyan gépet, amivel