Török Tibor: Mérföldkő. Harmincöt éve a Vas megyei utakért. (Szombathely, 2002)

Az út kezdetén

AZ UT KEZDETEN Háború a hidak ellen A II. világháború végén a vasi úthálózat jelentős károkat szenvedett. Nemcsak a nehéz katonai járművek tettek kárt az utakban, hanem a visszavonuló német csapatok igen nagy pusztítást végeztek a hidak között. Módszeresen felrobbantották a nagyobb hidakat - ám a történelemből tudjuk, hogy a Vörös Hadsereget a megyében sem sikerült ezzel feltartóztatni. A különös katonai doktrínának 96 híd esett áldozatául - nyugodtan mondhatjuk, teljesen hiábavaló volt az akkor még egészen fiatal vasbeton és acélhidakat felrobbantani. Az utak javítását az útmesterek már 1945 tavaszán megkezdték, és az Államépítészeti Hivatal is folytatta a működését, a megyei úthálózatot 1946-ra teljesen helyreállították, a hidak közül 1950-ig harminckettőt, általában a nagyobbakat, helyreállítottak. A korszakra jellemző, hogy rövid demokratikus átmenet után a kommunisták hatalomra kerülésével hamarosan központosított államhatalom (vagy ha úgy tetszik párthatalom) épült ki, és minden szervezetet központosítottak, így az Államépítészeti Hivatalt is megszüntették. Mi legyen az utakkal? A magyar útügyben ekkor meglehetősen kusza és zavaros időszak következett be. Előbb a törvényhatósági úthálózatot államosították, a megye úthálózata ekkor 1448,6 kilométer volt, ebből 435,3 főközlekedési, 1013,3 alsóbbrendű útként volt nyilvántartva. Az Allamépítészeti Hivatal helyett a hatósági és építtetői feladatokat a megyei tanács közlekedési osztálya látta el, míg a fenntartás a Szombathelyi Útfenntartó Nemzeti Vállalat dolga lett. Mindez a legjobb példa arra, hogy miként nem szabad az útügyet felosztani, mindkét szervezet nem csak a saját munkájával foglalkozott. Az eredmény: a felmérések szerint az úthálózat fokozatos romlásnak indult. Bár az állam jelentős összegeket juttatott a tanácsoknak az utakra, a pénzeket azonban helyben gyakran másra fordították. Az Útfenntartó Vállalat, miután az Allamépítészeti Hivatal teljes állományát átvette, gyakran vállalt szakembereivel út- és hídépítéseket (ne feledjük, a hidak jó részét még mindig nem állították helyre), így aztán egyáltalán nem csoda, hogy a meglévő utakra nem jutott elegendő figyelem. 1954-ben a szakminisztérium még A II. világháborúban 96 Vas megyei hidat romboltak le, robbantottak fel, a többi között a körmendit is egyet csavart az amúgy sem egyszerű helyzeten: Közúti Kirendeltségeket szervezett, az útfenntartók helyett az építési feladatokra Közúti Üzemi Vállalatok alakultak. Vas megyében nem volt sem kirendeltség, sem pedig üzemi vállalat, az utakról a két győri és a két zalaegerszegi szervezet gondoskodott. 1958-tól a kirendeltségek közúti igazgatóságokká alakultak, Vas megye Győrhöz tartozott, Szombathely ekkor kimaradt az átszervezésből, még kirendeltség sem működött a vasi megyeszékhelyen. Erre 1962-ig kellett várni, a Zalaegerszegi Közúti Igazgatóság fennhatósága alá kerültek a vasi utak, azonban felállítottak egy szombathelyi kirendeltséget. A következő lépés már az önálló közúti igazgatóság létrehozása volt Szombathelyen.