Török Tibor: Mérföldkő. Harmincöt éve a Vas megyei utakért. (Szombathely, 2002)

Az út kezdetén

AZ UT KEZDETEN a frankok 791-es, az avarok ellen vezetett hadjárat után kerül elő. A frank sereg az Enns völgyétől a mai Győrig hatolt, majd egy látszólagos felesleges kitérőt téve Savaria felé került. A számítások szerint az 52 nap alatt 685 kilométer utat megtevő had a római utakat használta, Nagy Károly pedig azért kereste fel az egykori római központot, mert az addigra kiteljesedő Szent Márton-kultusz nyomán látni kívánta a szent szülőhelyét. Az avarokkal háborúzó Karoling Birodalom a 9. század első felében megszerezte Nyugat-Dunántúl nagy részét, és a Borostyánkő út ismét újjáéledt, ezt bizonyítják az előkerült érem leletek. Savaria (vagy Sabaria) városa minden bizonnyal védelmi - és valószínűleg egyházi - központ volt. A 10. század elején azonban újabb nép érkezett keletről, uralma alá vonva a területet is: a magyarok. Az Arpád-kor útjai Szombathely és Vas vármegye sokkal nagyobb szerepet játszott a Magyar Királyság életében mint azt korábban a szakemberek gondolták. A város a határokat védő gyepűrendszer területén belül, a külföldiek által is használt észak-déli út mentén feküdt. Az utóbbin bonyolódott le a velencei és bécsi tranzitkereskedelem egészen a 12. század végéig. Az Árpád-kor nagy dunántúli útjai közül a Székesfehérvárról Veszprémen át nyugatra vezető út Vasvárnál vált ketté. Északi ága Stájerországba vitt, a korabeli oklevelek Német útnak nevezik. A déli leágazás a Hegyháton haladt Muraszombat irányába, majd a mai Radkersburgot elérve délnek fordult, és a római Borostyánkő út nyomvonalát követve érte el Itáliát, ahol már a 10. században a Magyarok útjának hívták - valószínűleg a kalandozó magyarok miatt. Az út vasi szakaszát a mai napig Király útja, Katonák útja néven ismeri a nép, egy mai napig élő Őrségi legenda szerint ezen menekült IV. Béla király a tatárok elől. - Vasvár alatt megvan egy 10 kilométeres szakasza. Érdekesen alakult a Borostyánkő út vasi szakaszának középkori történelme, egyre inkább átvette szerepét a PozsonyVarasd út, amely a mai észak-déli tengely elődje volt. A kutatások megállapították, a déli szakaszon jobban kötődik a római kori elődhöz, míg északon jelentősen eltért attól. A történészek megállapították, hogy Szombathelyről több, úgynevezett belső forgalmat lebonyolító út indult ki. Ezek: Kőszeg, Söpte-Csepreg, Vát-Győr, Vép-Tkervár, Káin-Karakó, Körmend-Vasvár, Ják-Nárai-Németlövő, Ol ad-Rohonc-Németlö vő. Az úthálózat elsősorban a határvédelmi rendszerhez és a gyepükhöz, valamint a bel- és külkereskedelemhez kapcsolódott. A nagyszámú helyi út jelezte azt is, hogy a középkori Szombathely - bár a vármegye székhelye másutt volt - a térség történelmének igencsak aktív települése volt. A középkori úthálózat - ha kissé túlzásnak is tekinthető az állítás - nagyjából a mai rendszer elődjének tekinthető. Az oklevelekben különböző neveken említett utak közül kiemelkedik a publica via, amelyen ugyan szedtek vámot a király nevében a meghatározott helyeken, ám alapvetően szabadon használható utat jelentett. Egy 1338-ban kiadott okiratban már magyar nyelven is olvasható az ilyen jellegű út neve: kewzuth, azaz közút.