Török Tibor: Mérföldkő. Harmincöt éve a Vas megyei utakért. (Szombathely, 2002)

Este a hókotróknál

Játszik a szél. Felkapja a havat a tetőkről, az útról, a szántóföldről, és évődve az ember szemébe vágja. Jó móka, a jegesmedvék kifejezetten élveznék. November végén, Magyarországon azonban jobbára csak vastag szitkok csúsznak ki az emberfia száján hétfő este, mert már több mint egy napja esik a hó. / ^k közúti igazgatóság Szombat^^"^^L helyi Üzemmérnökségének .A. -ML. ügyeletese, Csiszár Ferenc két URH-hívás között mondja, hogy majdnem „helyzet" van. A hó folyamatosan szakad, tizenhét gép és három irányítókocsi járja az utakat, három-négy óránként tudnak egy-egy fordulót tenni az üzemmérnökségre jutó négyszáz kilométernyi szakaszon. Munkájuknak néha nincs látszata, mert a gyorsan hulló utánpótlás és a szél jótékonyan betakarja a gépek nyomát. Ennek ellenére nagyobb gond nincs, a főutak járhatóak. Az ügyeleteseknek is és az utakat tisztítóknak is a legnagyobb problémájuk a szél. Feltámad, vagy nem támad? hangzik a kérdés. Este hét óra tájban egyre több hívás szól arról, hogy alaposan hordja a havat. Még győzik a hóekével felszerelt autók és gréderek, de ha megerősödik a szél, akkor a hófúvásra kiváló porhóból rövid idő alatt csinos kis torlaszokat tudna építeni. Egyelőre nem épít, így a harckocsi motorokkal felszerelt hómaróknak nem kell kimozdulni. Az ügyeletesnek bőven van gondja. Seben ömlik a víz a főútra egy eltörött cső miatt, az üzemmérnökség egyik Skoda teherautója Salköveskút után becsúszott az árokba, az ott álló gépek nem tudják kihúzni, az egyik vállalkozótól bérelt gépből Zanat előtt kifogyott az üzemanyag, végezetül az egyik saját teherautó ekéje is felmondja a szolgálatot. Ezért egy autó gázolajat visz a leállt teherautóhoz, a rakoncátlankodó ekével