Török Tibor: Mérföldkő. Harmincöt éve a Vas megyei utakért. (Szombathely, 2002)

Egykori vezetők (Szép István, Szabó Zoltán, Molnár László Aurél)

EGYKORI VEZETŐ A Közúti Igazgatóság első főmérnöke Szép István volt az első alkalmazottja a Szombathelyi Közúti Igazgatóságnak. 1967-ben helyezték Győrből a megyeszékhelyre, az egyetemet végzett mérnök végezte a szervezési feladatok jó részét. Szép Istvánról elmondható, hogy igazi „közutas" családból származik, édesapja útkaparóként dolgozott. Már az egyetemen kiszemelte a Győri Közúti Igazgatóság, az itt szerzett tapasztalatait jól hasznosította későbbi munkahelyén. Szombathelyről 1976-ban kellett távoznia egy máig tisztázatlan pártügy miatt, ám a szakember igencsak kapós volt: Zalaegerszegre került, később pedig a Magyar Aszfalt Veszprémi Főépítésvezetőségét irányította, egészen nyugdíjazásáig. Jelenleg is Veszprémben él, saját megfogalmazása szerint még azért figyelemmel követi a szakmai kérdéseket, ám nyugdíjasként legtöbb idejét unokáinak szenteli a nyugodt, kiegyensúlyozott, egykori vezető. - Nem volt sem kereszt-, sem pedig nagyapám - magyarázza áthelyezésének körülményeit -, úgy hiszem, az addigi munkám miatt választottak ki a szombathelyi feladatra. Tetszett Szombathely, korábbi vasi kötődésem is volt, hiszen feleségem vasvári, és a városban eltöltött évek tovább erősítették szimpátiámat. Az akkori igazgatóval, Hafner Istvánnal mi voltunk az első alkalmazottak, nekünk kellett az önálló igazgatóságot megszerveznünk, a megfelelő embereket megkeresni és kiválasztani. Nekem volt már bőven tapasztalatom Győrből, mivel pontosan ismertem, hogyan néz ki a szervezeti felépítése egy ilyen cégnek. - Mi volt a legfontosabb szempont az alapok lerakásánál? - Igyekeztem szem előtt tartani, hogy minél jobb csapatot gyűjtsünk össze. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez sikerült is, az egyik legjobb szakmai garnitúra jött össze Szombathelyen, többször nyertünk vetélkedőkön, és számos újítás, új technológia a megyéből indult el. Kitüntetéseket kaptunk, többször elismerték az igazgatóság munkáját. Jó értelemben vett versenyszellemben dolgoztunk, azaz szerettünk volna mindenki fölé kerekedni. - Könnyen ment a szervezés ? - A középvezetőket igyekeztünk jól megfizetni, a fizikai munkásokat, akikkel ők dolgoztak együtt, azokat általában ők választották ki. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, biztos munkahelyet és megélhetést tudtunk nyújtani, az emberek tervezhettek előre. Amikor aztán már a cég maga is vállalkozhatott külső munkákra, akkor az így szerzett pénz egy részét jutalmazásra használtuk fel. - Milyen állapotban voltak a megye útjai, amikor az igazgatóság megkezdte a munkáját? - Kár lenne szépíteni, borzalmasan elhanyagolták, különösen az alsóbbrendű utakat. Ezen aztán meglehetősen hamar sikerült változtatni, kidolgoztunk egy olyan technológiát ezekre az utakra, amely jóval kisebb költségekkel járt. De ugyanígy említhetném, hogy az aszfalttal történő burkolatmegerősítés módszere is Szombathelyről indult el - ezekre aztán az egész országban felfigyeltek. Általában mindenben megpróbáltunk előbbre lépni, azt hiszem, ez jellemezte az első esztendőket.