Temesi Ferenc: Az állami közútkezelés története Baranya megyében (2003)

ii. TÉLI ÚTÜZEMELTETÉS A

5o-es években még a szervezet saját F~T hóeltakarító gépekkel alig rendel^-/kezett. A gépállomány i db Péter hómaróból, i db ZIL hóturbinából, 3-4 db hóekés tgk-ból állt. A VOLÁN-nak sem állt rendelkezésre bérelhető gépkocsija, tehát a sajáterős védekezésre lehetett csak számítani. A gondok megoldása végett, valamennyi szakasztechnikusi körzet részérc, 70 db fahóeke készült, melyeket lóval, majd mezőgazdasági traktorokkal vontattak. A hóekéknek személyes felelősei voltak, akik novemberben kapcsolatba léptek a vontatást végzőkkel, a szakasztechnikus megállapodott az anyagi feltételekben, a többi feladatot a hóeke felelős útőr gondjaira bízta. Az úthálózaton végzendő hóeltakarítás szelvény szerint pontosan fel volt osztva, és a szolgálat valamennyi résztvevője a legnagyobb kihívásnak tekintette a pontos helytállást. Amikor az útőr a feladatát teljesítette, éjjel vagy nappal, a legközelebbi postahivatalból, községházáról, vagy a rendőrségtől telefonon jelentkezett a központnak. Ilyenkor a jobbak jutalma az volt, hogy segíteni kellett a lemaradt szomszédnak. A közúti igazgatóság vezetői minden év október végén, a Szénbányák, az AKOV, a Megyei Tanács EKV Osztálya, a Határőrparancsnokság és a Posta megbízóttaival közös megbeszélést tartottak, a fontos útvonalakat, a felelősöket, valamint a rendelkezésre álló eszközöket rögzítették. Első helyen állt a bányászok munkás szállító útja, és a polgári autóbuszjáratok útvonala. 1956-ban a baranyai közutak 42%-án bányász, és 65%-án polgári autóbuszok jártak. Például, a Komló-zobáki úton 69 járat, a 6. sz. főúton Pécsváradtól Pécsig 49 járat, Pécstől Kővágószőlősig 47 járat, a Mohácspécsváradi úton 35 járat, a Hird-szászvári úton 28 járat közlekedett naponta. A hófúvás szempontjából a legveszélyesebb út volt a 6. sz. főút Mecseknádasdnál, és a Mohács-pécsváradi út. A bányászok váltása sohasem késlekedhetett, pedig kemény telek voltak, akadtak 1-2 m-es hófúvások is. Az útőrök gyalog járták az útszakaszokat, pontosan adták a jelentésüket. Komló város felépült, itt a bányászok lakáshoz jutottak, így a bányász járatú buszok száma lecsökkent, ugyanakkor felgyorsult a város, és az iparterület egyéb forgalma. A téli szolgálat jelentősége nem csökkent, inkább fokozódott. A 60-as években már bérelhettünk hóekés gépkocsikat az AKOV-től, és hóturbinákat a Közúti Gépellátó Vállalattól (KÖZGÉP). Ezek kezelővel együtt érkeztek, útjainkat nem ismerték, ezért a Közúti Igazgatóság központi műszaki dolgozói közül jelölték ki a kísérőket. Az Alföldről jött gépkocsivezetőknek bizony nehéz dolguk volt a méteres hófúvásban követni a kanyargós baranyai és tolnai utakat. - III '