KPM Közúti Igazgatóság Székesfehérvár beszámolója utakról, hidakról, közúti közlekedésről.

A honfoglalástól a felszabadulásig

Székesfehérvár-Veszprém Bz ékesf eh ér vár-Leps ény Ercsi-Dunaföld vár melyek szinte pontosan megfelelnek a mai 7o-es /részben M-7/ 6. és 8. ss. főközlekedési utaknak* Ha a térképet összevetjük Bél Mátyás 1792-ben kiadott Compendium Hungáriáé Geographicum c. müvének adataival, a térkép adta tájékoztatás többszöröse a könyvnek, mely mindössze 11 helységet emlit a megye területén. Az előzőekben jelzett útépítések ellenére a Duna-Tisza között kiépített ut a XXX. század közepéig nem volt. Széchenyi István elszomoritó* képet fest Hitel c. munkájában az alföldi utakról. Korabeli feljegyzések szerint 1853-ban az utak még olyan rossz állapotban voltak, hogy a császári szekerészét reggeltől késő éjszakáig csak két mérföld /15 km/ távolságot tudott leküzdeni. A legnagyobb jelentőségűnek tekinthető BudaBécs közötti ut nem volt árokkal ellátva, és hidak helyett utteknőkön történt a közlekedés. A reformkor legnagyobb mértékű útépítése az áldana! Széchenyi ut volt, ami jelentőségében és műszaki kivitelezésében túlnőtt az országhatárokon. Az utak elhanyagolt állapota gátolta a gazdasági fejlődést. Az évszázados lemaradást a rendelkezésre álló jobbágy-robottal nem lehetett felszámolni. A körülményekre jellemző, hogy 1848-ban Magyarország akkori területén 276,5 mérföld /2o82 km/ - Erdély, Horvátország, Bánát és Határőrvidék útjait is figyelembe véve 55o mérföld /4142 km/ - kiépített ut volt. Ebből Fejér megyére 9.5 mérföld /71,5 km/ 3,4 Í° jutott. A 61 vármegye közül 26 megyében egyáltalán nem volt kiépített ut. A közöltek alapján helyzetünk az országos átlagnál lényegesen jobb volt. Más rendelkezésre álló forrás *' szerint megyénk területén az előbbi adattól eltérően a következő helyeken volt kiépített utí Buda-Nagykanizsa közötti útnak a Buda-Székesfehérvár és Szabadhattyán-Lepsény közötti szakaszai. 1./ Schedius Lajos - Blaschnek Sámuel: Magyarország Pöldtérképe. 1847.