Karoliny Márton: Komárom megyei utak (Tatabánya, 1981)

I. A római kori úthálózat Pannóniában

A történelmi Komárom és Esztergom vármegyék területén a Boiusok és Araviszkok kelta törzsei éltek. Ök építettek településeket a későbbi római Brigetió és Aquincum helyén. Mintegy 400 esztendő alatt érték el az iparral, kereskedelemmel rendelkező fejlett civilizációjukat. Ez volt az a vonzóerő, amiért a római birodalom nagy expanziójának korában, a Dunántúlt hódításaik céljává tette. A Pannóniába nyugat felől terjeszkedő rómaiak i. e. 98—99 között szállták meg a Felső-Duna vonalát, a limest. Ez könnyen védhető határt képezett a folyótól északra és keletre lakó „barbár" népek felé. A mai Ó-Szőny helyén Traianus császár katonai tábort építtetett, itt Brigetióban telepítette le a Légió I. Adjutrixet. Végig a Duna mentén erődöket építettek a limes védelmére. Vasipuszta Dunára eső részén, az ácsi szőlőkben, a Concó-torkolat alatti sziget környékén őrtorony állott. Erődök voltak a folyó jobb partján Monostoron, a füzitői pusztán, Nyergesújfalunál, Esztergomnál, Tatnál, Csévnél, Pilismaróinál és Dunabogdánynál. A bal parton is építettek erődöket Garamkövesd térségében Nagyiéi alatt, az Izsa feletti Leányvárnak nevezett részen. A Duna-szakasz legmagasabb pontján, jó kilátást biztosító helyen, a Hideglelős-kereszt csúcson is volt erődjük. A megerősített helyek latin neveit a római úthálózat térképvázlata tartalmazza. A megerősített helyek közül Esztergom (Salva, egyes feliratok szerint Solva) római jogot kapott Hadrianus császár alatt. Ekkor vált történelmében első ízben várossá. A táborok és erődök ellátására, a katonaság mozgatására, később a rendszeres postaszolgálat számára épültek ki Pannónia római kori útjai. Ezek irányáról a fennmaradt egykorú leírások tájékoztatnak: ilyen az Agrippa-féle térkép Rómában, amely egy oszlopcsarnok falára felrajzolva maradt fent; a Tabula Peutingeriana és az Itinerarium Antonini, amelyek egykori útikönyvek. A területen fellelt római maradványok — elsősorban mérföldkövek — jelzik ma is az utak vonalát. A fennmaradt mérföldkövek az úthálózat kialakulásának idején, az egyes táborokból kiindulóan jelezték a megtett út hosszát. Így Brigetiótól nyugat felé a koppánymonostori várerődnél egy három öl magas mérföldmutatót találtak, felirata szerint I MP távolságra volt a város nyugati kapujától. Kelet felé, Ó-Szőny alatt állott egy mérföldkő, II MP felirattal. A Dunaalmáson kiásott kő „CAES MAVRE CLAUDIANUS" kezdetű feliratában „A BRIG.- MP VI." utal a távolságra. Süttőnél négy követ találtak, feliratuk arra utal, hogy Fülöp császár (244—249) az utakat és hidakat trák lovasokkal állíttatta helyre. Itt a jelzett távolság Brigetiótól XI MP távolságra utal (16,3 km). Csév határában, a Dorog felé vezető út közelében feltalált kő szerint: ,,IMPERATORE CAESARI CAIO IULIO . . . VIAS ET PONTES VESTUTATE LAPSOS RESTITUERUNT ... A BREGETIONE MILLE PASSUM XXXII" (47,4 km). Az utakat, hidakat és mérföldköveket galliai és germániai légiók állították helyre. Az út szelvényezése Brigetiótól eddig tartott. Folytatásában Aquincumtól Csév felé volt feltüntetve a távolság. A késői császárság idejében felállított jelzőkövek már az egyes útvonalakon folytatólagosan mért távolságokat tüntették fel, így az Aquincumból Mursa-ba (Budáról Eszékre) vezető nagy hadi úton is. (Eszéknél volt a CLX mérföldkő.) A kövek feliratai a nagyobb építkezések emlékéül is szolgáltak, jelentős politikai célzattal. Az utak szelvényezésénél alkalmazott hosszmértékek: 1 pes=l láb=29,6 cm, 1 passus^ lépés=5 láb=148 cm, PM=1000 passus =mille passus=l mérföld=1480 m. A mérföldkő = lapis miliarius. A határvédelmet és a kereskedelmet szolgáló utak közül legfontosabb a VINDOBONA—ARRABONA—BRIGETIÓ—SALVA—CIRPI—ULCISIA CASTRA—AQUINCUM, (Bécs—GyőrÓbuda) útvonal volt. Ez lényegében a mostani 11és 10-es főút nyomvonalának felel meg. BRIGETIÓBÓL FLORIANA-n át (Tata érintésével) is vezetett út AQUINCUM-ba (Bicskén át). Ez réRészlet a Tabula Peutingeriana-ból. A tabulát valószínűleg i. u. 230 körül készítették, katonai és postatérkép volt. Az ábrázolt másolat 1215-ben készült, Peutinger Konrád archeológus (1465-1547) írta le és adta ki, erre utalnak a tábla gót betűi. Jól felismerhetők a Duna, a Dráva és az Adriai tenger. Az utak vonalainak törései a postatávolságokat jelzik. Egyes helységnevek:.Vindobona—Bécs, Arrabó^Györ, Brigantió Ószöny, Aquincum —Óbuda, Altaripa—Tolna, Lugio—Dunacsekcsö, Mursa=Eszék, Potavione=Ptuj (Potyol), Siscia=Sziszek, Tarsatica=Fiume és Ladera=Zára 10