Jász-Nagykun-Szolnok megyei hidak és utak (Szolnok, 1993)

c HIDAK ES UTAK } Tisztelt Olvasói A hasonló kiadványok sorában lehet, hogy utolsóként jelenik meg a megye hfdjairól és útjairól szóló monográfia. Rendhagyó módon a korábbi kiadványoktól eltérően a „híd" szó megelőzi az „út" szót. Ez a megkülönböztetés nem azt jelenti, hogy a szerzők fontos abbnak tartják a hidakat az utaknál. A megye adottsága, hogy a Tisza, a Berettyó, a Zagyva, a Körös és az Alföldi öntöző csatornák összeszabdalják a megye területét. Az elszakított területeket kisebb, nagyobb hidak, átereszek kötik össze. A történelmi korokon át a jelenhez érve szeretnénk bemutatni egy kicsit a jövőt is. Milyen elképzelések vannak a megye híd- és úthálózatának fejlesztésére és hogyan alakul a közeljövő közúti közlekedése. A kiadványban szeretnénk bemutatni azokat a közúti „szolgákat", akik 1965. április 1 .óta tevékenykedtek a Szolnoki Közúti Igazgatóságon, azért, hogy a megye állami hidjai és úthálózata mindenkor megfeleljen a közlekedők elvárásainak. Fogadja az olvasó olyan jó szívvel a kiadványt, mint amilyen lelkesedéssel készítették az alkotók. DR. BEDÉ JÁNOS igazgató Beköszöntő helyett A honfoglalás után alakult ki az erdélyi Dés és Doboka sóbányái és Szolnok közötti sószállító út. A XIII. század második felében otthont találtak itt a jászok és kunok, majd a XV. században Kolbázszék, KülsőSzolnok és Jászság néven három közigazgatás alkotta az 1950-es évektől Szolnok névre csonkult megyét. Jász-Nagykun-Szolnok megyének kitüntetett szerepe van az országos és a nemzetközi közlekedési kapcsolatok színvonalas lebonyolításában. A vasúti és vízi szállításoknak is fontos érintkezési helye. Nem véletlenül írta versében Váci Mihály, hogy ,,a szív is e tájra esik". A megye állami hídjainak és útjainak fenntartója, üzemeltetője a Szolnoki Közúti Igazgatóság. Ha visszatekintve, egy mondatban kellene értékelni dolgozók 1965-től folytatott tevékenységét, tán az lenne a legméltóbb elismerés, ha így fogalmaznánk: A kollektíva megértette, és áldozatos tevékenységével napról napra bizonyítja, hogy munkájuk súlya több és nagyobb, mint a kezelői feladatokban a törvény által megfogalmazott kötelezettségek előírnak. E felelősségérzet és szakmai tudás együttesen adja azt a garanciát, mely e térségben is a rendszerváltás után felgyorsuló közúti infrastruktúra fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges. Igy avathattuk nemrégen a Szent István közúti Tisza-hidat, és reménykedünk abban, hogy mindazon elképzelés melyeket a közutak üzemeltetésében, fenntartásában és fejlesztésében közösen megfogalmaztunk a Szolnoki Közúti Igazgatóság kollektívájának segítségével megvalósul. Az úthasználók érdekeinek szolgálatában kifejtett munkát megköszönve kívánom, hogy e kiadvány is szolgálja közös ügyünket, erőt merítve a további feladatok eredményes megvalósításához. *á£s Budapest, 1993. március 'REGŐS SZILVESZTER főosztályvezető .1