Jász-Nagykun-Szolnok megyei hidak és utak (Szolnok, 1993)

HIDAK korábban burkolattal látták el. Ezeket a szakaszokat az állam kezelésbe vette, s az építés során csak ajavításokat, illetve az útegyseges kialakításához szükséges munkákat végezték el. Ilyen szakaszok voltak: Halas átkelésén, Csongrád és Szentes között, Kunszentmárton átkelésének egy részén, Békésszentandrás és Szarvas közt, Csabán. Az öt vármegyére kiterjedő építési szakaszon négy államépítészeti hivatal működött közre: a budapesti, mely a Csongrád megyei szakaszt is kezelte, a szolnoki, a gyulai és az aradi. A közigazgatási bejárások jegyzőkönyveinek felvétele 1894. április 16-24 között mindenütt megtörtént. Az út fontosabb műszaki jellemzői: - útkorona szélessége: töltésnél átkelési szakaszon 9 m külterületen 8 m bevágásban 8 m. Az út- és műtárgyak terveit a megyei illetékes államépítészeti hivatalok készítették. Kunszentmárton belterületén az útépítés földmunkáit házilag végezték a Szolnoki Államépítészeti Hivatal kezelésében. Az építési munkákat Arad és Jász-Nagykun-Szolnok megyében Hirsch Miklós magánvállalkozó végezte. A szükséges földmunkákat 1895 őszére az út egész hosszában befejezték. Minden megye sürgette a saját érdekeltségi szakaszának mielőbbi kiépítését. A 301 km hosszú utat három építési szakaszra osztották, az egyes szakaszok kőszükségletét más-más bányák biztosították. A minisztérium részletesen kidolgozta a kőanyagok szállításának ütemtervét. A vasút kedvezményes szállítást biztosított, mely szerint 1 vonatkilométerre 1 Ft 50 kr-t és 5% szállítási adót számítottak. Az út tényleges burkolatépítése úgy történt, hogy az útalap készítését és az összes kőanyag helyszínre szállítását vállalkozó útján biztosították,a hengerlést pedig az államépítészeti hivatalok végezték. A Kunszentmárton területére eső Szolnok megyei szakaszt 1896-ban vették munkába. Az építés során 735 m hosszú 5 m széles kőburkolatot készített a Kissebesi Kőbánya Rt. A követ Tárcáiból, Sebesről és Marótlakról szállították. Az útszakasz építési munkáit a következő időpontokban fejezték be, Szentes-kunszentmártoni szakaszt 1897. január 3-ig, aKunszentmártontól-Szentandrásig terjedő szakaszt 1897. október 2-7-ig. //. ALFÖLDI TRANSZVERZÁLIS ÚT Az útvonal - mely 1901-1907 között épült- kiindulási pontja Dunaföldvár, itt csatlakozott a Bp-eszéki állami útba. Végpontja Técső, ahol összeköttetésbe került a Bukovina felé haladó állami utakkal. Az útvonalvezetése következő: Dunaföldvár-Fülöpszállás-Kecskemét-Nagykőrös-Cegléd-Abony-Szolnok-Törökszentmiklós-Kisújszállás-Karcag-Debrecen-NagykárolySzatmár-Máramarossziget. Az útvonal 1895 után a haÉS UTAK ) dászati fontosságú állami utak közt is szerepel, de a magas költségek (4 millió Ft-t irányoztak elő) miatt építését az I. alföldi transzverzális út elkészülése utáni időszakra tervezték be. Az útvonalból a megye területére 84 km jutott, ebből 12 km már kiépített kőút. A megyében már 1894-ben felvetődött az elképzelés, hogy az I. alföldi transzverzális útból Kunszentmártonnál kiágazó és Jászberény felé tartó útvonalat a törvényhatóság kiépíti, de a miniszter vegye állami kezelésbe. Az indokok azok voltak, hogy a Mátra vidékéről jövő utat és a I. alföldi transzverzális útvonalat összekötnék. Az összekapcsoló útvonal érinti a szolnoki Tisza-hidat, a szolnoki vasúti gócpontot és a tervezett Szolnok-debreceni államutat, kiépítése nemcsak helyi, hanem stratégiai szempontból is nagy jelentőségű. A miniszter nem vonta kétségbe, hogy az érvek helytállóak, a kérdéses út fenntartása azonban évenként 30 ezer Ft-jába került volna az államnak. 1899-ben végleg elutasítják a kérelmet, a miniszter azonban biztosítja a megyét, hogy a II. alföldi transzverzális utat kiépíti, a vonalvezetésnél figyelembevéve a megye érdekeit. Az útvonalnak a megyére eső 72 km ki nem épített részére 648 ezer Ft-t terveztek, az útvonal fenntartására 22.500 Ft-t. Az útvonal az egész vármegyei úthálózatot befolyásolta. A megye 1900-ban kérte a minisztert, hogy az útvonalat ne a Szolnok-debreceni törvényhatósági útvonalon építsék, hanem hajtsanak végre változtatásokat. - Szolnok-Törökszentmiklós-i vonalon az út a közúti Tisza-hídon túl egy fél km-rel a szandál kőútról letérve, a Szolnok alatti Tisza-kanyar úttöltése után, párhuzamosan haladjon az Alcsi Tiszai átmetszéssel, a tenyői vasúti Tisza-híd táján, a vasúti töltésnél, a töltéssel párhuzamosan vezessék a szajoli átjáróig, innen Szajol értintésével a Szajol-Törökszentmiklós vonalon érjen Törökszentmiklósra. -Törökszentmiklós-Kisújszállás szakasznál Szapárfalu és Kenderes érintésével építsék Kisújszállás felé. - Karcag kérte, hogy az utat, ne Püspökladány, hanem Nádudvar felé vezessék Debrecenbe. A kereskedelmi miniszter az útvonalak közigazgatási bejárásának eredményét 1901-ben közölte. Elfogadták a Szolnok-Szajol-Törökszentmiklós-Szapárfalu-KenderesKisújszállás nyomvonalat. A törvényhatóság az állami út kenderesi irányának megvalósítása esetén, Kisújszállásnak kárpótlásul Ecseg felé olyan hosszú kőút építését helyezte kilátásba, mely a Kisújszállás-Kenderes út korrekciójának megfelel (6 km). A minisztérium kérte a megyét, hogy az állami út fenntartási költségeihez 100 ezer Kval járuljon hozzá, a törvényhatóság azonban az időközben megindult nagyszabású vármegyei kőút építések miatt 62.000 K-nál nem tudott többet adni. Kenderes az útépítéshez 12.500 K-val járult hozzá. A kereskedelmi miniszter 1906 decemberében, II. alföldi transzverzális út irányába tartozó és már elkészült szakaszokat állami kezelésbe vette. Ezek: - a Szolnok-debreceni út 71,2 km - a Szolnok-Tiszaug-Kunszentmárton út 3,36 km - a Törökszentmiklós-Kunhegyes-i út 5,23 km - a szajoli vasúti út 1,06 km hosszban. Az állami útba eső szolnoki közúti Tisza hidat 1907-ben akarják állami kezelésbe venni. 19