Kálmán István: Utak Heves megye (Miskolc, 1988)

idején a labanc és a rác pusztítások akasztották meg. Ebben az elvadult tájban még azoknak a primitív utaknak is nyoma veszett, melyek az előző időszakban a településeket összekötve a tájon átvezettek. Ilyen területen indult meg az egész országot behálózó kocsiposta-szolgálat. A XVIII. század elején III. Károly program szerint építette ki a közlekedési útvonalakat. Kitűzésük úgyahogy járhatóvá tette az utakat. Az 1745. évi győri Házi Üti és Űj Kalendárium már országos postaútvonalként szerepel a „22 és fél posta". Budától Váradig: — Buda—Kerepes—Aszód—Hatvan—Gyöngyös—Verpelét—Eger—Darótz — Ónod—Szerents—T okaj-Nánás — Böszörmény — Debretzen — Bagos — Bátska — Várad. A „41 posta" Budától Szebenig: — Buda — Kerepes — Aszód — Hatvan — Tsege—Hortobágy— Újváros—Debretzen-Pályi—Léta—Sombor— Kolosvár - Károlyvár — Szász - Sebes — Seben útvonalon. II. Rákóczi Ferenc is állít postákat az általa elfoglalt területeken követei, tisztviselői, vendégei és futárjai részére. Ezt a postát magánemberek is igénybe vehették. Rákóczi postájának mindkét útvonala érintette Heves megyét. Az egyik Nagyszombatból indulva — Léva — Ipolyság—Ácsa—Hatvan—Gyöngyös—EgerMezőkövesd—Ernőd—Ónod-Nánás—Kalló—Bátor és Nagykároly érintésével haladt Szatmárig. A másik Magyaróvártól — Győr—Komárom—Buda és Hatvan érintésével Ároktőnek tart, a csegei réven átmegy a Tiszán, s keresztülszelve a Hortobágyot Debrecenbe jut. Innen Szilágysomlyón, Zilahon át Kolozsvárra, illetve Váradra vezet. A legkedvezőbb körülmények között is kettő órába került 2-3 mérföld — nem egészen 23 km — út lefutása. Rossz időben, rossz utakon, kedvezőtlen körülmények között ez azonban meghaladta a négy órát is. Bár már a XVIII. században felfedezték, hogy a roszszul fenntartott utak milyen nagy nemzetgazdasági károkat okoznak, ennek ellenére a közúti hálózat fejlesztésére sem akkor, sem napjainkban nem fordítanak jelentőségének megfelelő figyelmet. Az egész ország érdeklődését joggal felkeltő útügyi politika megbecsülés helyett csak megrovásban részesült. Heves megye útjai még a XIX. század elején a legtöbb helyen, de különösen esős őszi és tavaszi olvadási időszakban a járhatatlanságig elhanyagolt állapotban voltak. Ezekben az időkben a használható útvonalak közül csak a Pest—Hatvan—Gyöngyös—Kál—PoroszlóTiszafüred, vagy a Pest—Kál—Mezőkövesd—Ároktő útvonalakat ajánlhatják az utazóknak. Még a század közepén sem volt kiépített út a Duna—Tisza közén, így Heves megyében sem. Széchenyi István a „Hitel" című munkájában híven írja le ezt a tarthatatlan állapotot. Magyarország 1810. évi úthálózatából Heves megye területén csak a 6. számú Budapest—Gyöngyös—Miskolc—Kassa útvonal vezetett át. Az 1825-27. évi országgyűlés 13 útvonalat jelölt ki megépítésre, közöttük a budapest—kassai utat. A reformkorszakban az utak építése nagyobb lendületet vesz. Az építéseket a vármegyék végezték minden rendszer és terv nélkül. Az útépítéshez szükséges munkákat az ingyenes közmunka-kötelezettségen belül a jobbágyok végezték. A nemesek és földesurak az utak építéséhez nem járultak hozzá. Az utak építésénél nem érvényesült a kormányszék főfelügyelete, Mária Terézia rendelete ellenére sem alkalmaztak mérnöki képesítésű útfelügyelőt. A vármegyék a közutakat helyi érdekek szerint építették, így fordulhatott elő, hogy az 1825-27-i országgyűlésen elfogadott 13 új út építéséből 20 év múlva is csak egy-egy szakasz készült el. Az útépítés és-fenntartás fokozottabb mértékű folytatását az 1844. évi IX. te. tette lehetővé, amikor megszervezte a közmunkát, s leszabályozta annak felhasználási módját. 1848. évi felmérések szerint csak 776,5 mérföld (2082 km) kiépített út volt az országban, ebből Heves megyében mindössze 4 mérföld — 29 km —volttalálható, a 3. sz. budapest—miskolc-kassai út Hort—Gyöngyös— Kápolna-Kerecsend községek közötti, valamint a 22. sz. kerecsend—miskolci közút Kerecsend és Eger közötti szakaszán. Kijelölt, de kiépítetlen útjaink: — a sirok—pétervásárai út, — a pétervására—zabari út Pétervására és Erdőkövesd községek közötti szakasza, — az egerszólát—siroki út (ezen a nyomon jelenleg nincs kiépített út). Széchenyi István „Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezéséről" című előterjesztését az országgyűlés 1848. XXX. tc-ben emelte törvényerőre. A 10 évre szóló útépítési programban Heves megyét az alábbi fejlesztések érintették: Elsőrendű utak: — Eger-Pétervására—Rimaszombat-Tisola-Breznóbánya-Királylehotka 22 mérföld — Eger - Apátfalva—Putnok—Pelsőc—Rozsnyó—Igló— Lőcse—Kismárk—Lubló 24 mérföld Másodrendű utak: — Gyöngyös—Szécsény-Pösténypuszta 7,5 mérföld Harmadrendű utak: — Gyöngyöstől a pest-miskolc—kassai ^ vasútvonalig 2,5 mérföld — Egertől a pest—miskolc-kassai vasútvonalig 3,0 mérföld — Tiszafüredtől Poroszlón át a pest—miskolc-kassai vasútvonalig 25 mérföld A szabadságharc leverése után az abszolutisztikus kormány Magyarországot négy országra: Bánátra, Erdélyre, Horvátországra és Magyarországra tagolta, s a négy fővárosba: Tancsvárra, Nagyszebenbe, Zágrábba és Budára építési igazgatóságokat szervezett. Az építési igazgatóságok szervezték meg a kerületi, a megyei, illetve a járási építészeti hivatalokat. 11