Közutak Hajdú-Bihar megyében (Nyíregyháza, 1989)

Történeti áttekintés - A közutak újjáépítése a felszabadulástól az igazgatóság megalakulásáig

^7 IV cserélni, s a vas úttesttartézokékat folyamatosan vasbetonra kell kicserélni. Az időszak talán legjelentősebb vállalkozása volt az úthálóat 1954. II. félévében végzett megfelelőségének a vizsgálata. A KPM által meghatározott értékelés szempontjai kiterjedtek az a/ alépítmény állapotára, b/ a burkolat vastagságára, c/ a burkolat szélességére, d/ a vízelvezetés állapotára, el a lejtviszonyokra, f/ az irányviszonyokra, g/ a hidak és átereszek méretére, állapotára. A felmérést a körzeti vezetők végezték. Az értékelés — minden bizonnyal — erősen szubjektív volt, ami megbízhatóságát bizonytalanná teszi. Másrészt sajnálatos, hogy a kiértékelés és annak írásos rögzítése nem utanként, hanem vizsgált paraméterenként történt, amiből egy adott út paraméterei nem rekonstruálhatók. Ennek ellenére az összesítés adatai is tanulságosak, s a hálózat általános műszaki állapotára engednek következtetni (V. sz. melléklet). Első tényként megállapítható, hogy az elsőrendű főutak — a 4. sz. főút Szajol-Ujfehérto között és a 4/a sz. főút Püspökladány-országhatár között — azok teljes 207,385 km hosszán az alépítmény és burkolata vastagságát tekintve megfelelő. A burkolat szélessége megfelelő (6,1-7,0 m közti) 75,9 km hosszban, még eltűrhető (5,0-6,0 m közti) 123,2 km hosszban és van 12,2 km ennél keskenyebb nem megfelelő útszakasz is. Megállapítható azonban az is, hogy a másod- és harmadrendű főutak jelentős hossza 4,0 m és az alatti burkolatszélességű, míg az összekötő utak legtöbbje 3,0 m alatti. Sőt! A 3,0 m alatti burkolatú utak a teljes hálózat 47 %-át teszik ki, tehát az utaknak közel a fele 3 m burkolatszélesség alatt van, azaz tulajdonképpen csak egy nyomon járható. Az utak minősítéséből levont következtetés, hogy 340 km úton erősítő hengerlést kell végezni, természetesen a meglévő 3,3 m szélességben. 1953/54. évi forgalomszámlálás 1954. augusztusi előzetes értékelését a főutakon és egyes fontosabb összekötő úton a VI. sz. melléklet mutatja be. A forgalomszámlálásokról külön is szó lesz még, ezért ezúttal csak annyit: kiderül, hogy az I. és II. rendű főúton a napi járműnagyság közel azonos, míg a III. rendű főutakon ennek fele, az összekötő utakon még ennél is kevesebb. Viszont meglepő, hogy a 36. sz. miskolci főúton — már akkor — minden főutat felülmúló nagyságrendű forgalom volt. Erről az időszakról szóló jellemző irat az, amely a szűkebb értelemben vett kirendeltség 1955. évi költségelőirányzatát tartalmazza. Eszerint a kirendeltség — a béralapon kívül — éves dologi kiadásaira 117.989 forintot tervezett, amiben a legnagyobb tétel (79.500 Ft) az utazási, szállás- és költöztetési költség. Ezt nagyságrendben a postaköltség (7.672 Ft) követte. A jutalmazásra és segélyre 2.855 forint, fűtés- és takarításra 4.042 forint, világításra 1.495 forint összeget irányzott elő. A költségterv előirányzatai között szerepeltek kuriózumnak is beillő tételek, mint a kerékpárjavítás, gumicsizma és esőköpeny beszerzés, de tervezték műszerek beszerzését és irodabútorok felújítását is. A felsorolás utolsó tétele: kulturális támogatás 375 forint. Vajon ez mire volt elég? Összegezve és mai szemmel furcsának tűnő tételeitől eltekintve egy bizonyos: a megyei útügyi 20. Vasbeton útkorlái irányító szervezet önfenntartási költsége a mai viszonyokhoz képest szinte hihetetlenül csekély. Bár kétségtelen, hogy e szervezet kivitelezést, végrehajtást közvetlenül nem irányított, a nagyobb regié inkább az útfenntartóknál volt. Az úthálózat burkolatnemenkénti megoszlását az 1956. január 1. volt állapot szerint hosszak és a burkolt felületek szerint a VII. sz. melléklet táblázata mutatja be. Két feltűnő tényre érdemes ennél felfigyelni: 1. még mindig vizes makadám burkolatú 1720 km út, a teljes hálózat 75 %-a, 2. hengerelt aszfaltburkolat mindössze 23 km van, azaz 1 %! 21. Kilométerkő Az 1956-os évvel indult a II. ötéves tervidőszak megtorpanását két ok is előidézte: egyrészt az 1956. évi politikai események, másrészt az 1958. évi, a közúti szervezetet érintő újabb átszervezés. Mindezen események ellenére a közúti fejlesztések folytatódnak, a hálózat fenntartása pedig új alapokra helyezve is a fejlődést szolgálja. A korszerűsítések természetesen ezúttal is elsősorban a főúthálózatra összpontosulnak. E munkák közül elsősorban a 4. sz. Bpest-Debrecen-ungvári