Közutak Hajdú-Bihar megyében (Nyíregyháza, 1989)
Az aszfaltszőnyegek évei - Útpályák korszerűsítése és fenntartása
w rn m n II r^ amelyet 1967-ben körülkerítettek, s rajta modulbarakkokat építettek. Itt a barakkban rendezték be később irodájukat és alakítottak ki raktárakat. 1967. évtől itt székel az útmesterség. A terület egyébként sem közművesítve, sem burkolva nem volt. Berettyóújfalu: az eredeti telephely — a 47. sz. főút mellett — a városfejlesztés útjában volt. Azt a tanács ávette, s helyette a 47. és a 42. sz. főutak keresztezési csomópontjában lévő, mintegy 5 ha nagyságú területet csereingatlanként az igazgatóság kezelésébe adta. Az iroda — átmenetileg — egy magánházban lett kialakítva. 1967-ben hozzáfogtak az uj terület feltöltéséhez, körülkerítéséhez. A tervidőszakban e telepek kiépítésére csak igen apró lépések történtek: Polgáron és Berettyóújfaluban kerítés épült. 1968-ban elkészültek a polgári telep építési tervei, ám a kivitelezésre vállalkozót három évig nem tudtak találni. Mire kerülne vállalkozó, a főhatóság a terveket grandiózusnak találja, ezért a kivitelezésre nem került sor. Korábbiakban szó esett már róla, hogy 1969-ben felépült a debreceni központi géptelep, amelyhez a megszerzett terület olyan nagy (kb. 9,0-10,0 ha), hogy azon az útmesterségi telep is kialakítható. Erre azonban csak később kerül sor. Az úthálózat teljes hossza ez idő szerint jelentősen nem változott. Ezen belül azonban szinte teljesen megszűnt a vizes makadám pálya, és csökkent a kő-, keramit és betonburkolatú pályák hossza. Helyette megjelent a portalanított makadámpályák kategóriája, jelentős hosszban. Igen jelentősen nőtt a könnyű és közepes bitumenes és az aszfaltbeton burkolatú utak hossza. (XV. sz. melléklet) Fontos esemény volt 1968-ban a közlekedéspolitikai koncepció megfogalmazó törvény elfogadása és hatályba lépése. Ennek alapján a következő években a közlekedés epyes ágazatainak arányos, jelentőségének megfeleld fejlesztés került előtérbe. Ennek értelmében indultak meg, illetve folytatódtak az autópálya-építések, a vasúti és légi közlekedés fejlesztése, ugyanakkor vajmi kevés történt a belföldi hajózás fejlesztésében. A köztudatban azonban a koncepció csakis a gazdaságtalannak ítélt vasúti szárnyvonalak megszüntetésében jelent meg. A megyében ennek jegyében szűnt meg a Kaba-nádudvari normál nyomközű vasút, majd a Tukára, a kendergyárba vezető keskeny nyomközű vasút, végül a Debrecen-nyíracsádi keskenyvasút, a „Zsuzsi-vonat". Ez utóbbi megszüntetése váltotta ki a lakossát legnagyobb felháborodását, ennek ellenére a vasutat felszámolták. A lakossági felháborodás hatására azután a következő, megszüntetésre kijelölt Sáránd-Nagyléta vasút felszámolását levették a napirendről. Országosan is hasonló volt a helyzet, s így a koncepció csendben „elhalt". egy művezetővel, a sokirányú tevékenységre tekintettel, egyre inkább megoldhatatlannak bizonyult. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a műszaki munka mellett a teljesítmények elszámolása, az utókalkuláció is feladatuk lett. Ezért 1970-ben a második művezető beállítása és a hatáskörük pontosítása megtörtént. A nagyobb gépek és járművek a gépjavító üzem állományában voltak, a fenntartási munkát az üzemeltetési csoport szervezi, irányítja. Az 1967-ben létrehozott géplánc további szakosításaként 1969-ben már két ilyen működik: az egyik az itatásos hengerléseket, a másik a kötőzúzalékos aszfaltszőnyeg készítését végzi. Ezek megfelelő működésénél azonban gondot jelent a megfelelő vezérgép megtalálása és ahhoz az egyenkapacitású gépek hozzárendelése. Komoly gondot okozott az is, hogy a padkák, rézsűk és vízelvezető árkok tisztításaés karbantartásának gépesítése nem volt megoldva, így gépláncban történő megszervezése sem volt lehetséges. A Békés és Szolnok megyei terület és dolgozók leválása után az igazgatóság létszáma stabilizálódott, majd az időszak közepétől folyamatosan csökkent. A munkabér átlaga hosszú évek stagnálása után az időszak végén mutat némi emelkedést. A létszám megoszlása 1967-ben az alábbi: az 57 fő irányító létszámból műszaki irányító 35 fő, gazdasági, pénzügyi munkakört ellátó 22 fő. A munkáslétszám 221 fő útőrből, 39 gépkocsivezetőből, 21 gépkezelőből, 14 javító műhelyi szak- és betanított munkásból, 83 építőipari munkásból és 19 kisegítőből állt össze. Az útmesterségi szervezet 1967. évi létrehozása felvetette azok üzemi telephelyi kiépítésének szükségességét is. Az útmesterségek ugyanis a megalakulás idején nem rendelkeztek elfogadható kiépített telephellyel. Ekkor a következő volt a helyzet: Debrecen: az irodahelyiségek az Arany János u. 68. sz. alatt, az ingatlankezelő vállalattól bérelt épületrészben voltak. Anyag- és géptárolásra alkalmas területe a 48. sz. főút mellett, a város szélén volt. A terület körülkerített, de burkolatlan, közművesítve nincsen. 1966-ban épült rajta egy vasvázas szín, raktározás céljára, amelyet fokozatosan saját erőből körbefalaztak. Később (1970) az egyik tűfala bedőlt. Hajdúszoboszló: a telephely a Hajdúszoboszlóderecskéi út mellett, a MÁV vasútállomás mögötti területen volt, rajta téglafalazatú irodaépület, összesen nem több mint 50 m területtel. Egy modulbarakkot raktárként használtak. A mintegy 1,0-1,5 ha nagyságú terület körülkerített, közművek nincsenek villany kivételével, burkolva nincs. Polgár:az iroda a 35. sz. út mellett a községben, bérelt magánházban van. Telephely céljára a község szélén, mintegy 6,0 ha nagyságú területet szereztek, ÚTPÁLYÁK KORSZERŰSÍTÉSE ÉS FENNTARTÁSA Az úthálózat új fejlesztési iránya az 1971. esztendővel kezdődött IV. és V. ötéves tervidőszakra jellemző a burkolatok megerősítésére. A korszerűsítés folyamata is folytatódott, bár célját tekintve lényegesen módosult: a nagyobb városok átkelési szakaszaira koncentrált. Mind a korszerűsítés, mind a burkolatok erősítése a vállalati kivitelezési szférát érintette. Ez a vállalatokat a kapacitások jelentős növelésére, a mélyépítési munkákban való részvételre és a hengereltaszfalt-technológia elsajátítására, fejlesztésére késztette. Az igazgatóságok házilagos teAz „aszfaltszőnyegeknek évei
