Közutak Hajdú-Bihar megyében (Nyíregyháza, 1989)

A Debreceni Közúti Igazgatóság negyedszázada - A forgalomszámlálás

VIIV Szakasztechnikusi körzetek 1963-ban tumenes burkolatok növekedése hatására egyre tarthatatlanabb lett. Az egy-egy útó'rre bízott 5-7 km úthosszra eső, a más eljárást és eszközöket igénylő bitumenes javításokat egy ember már nem tudta ellátni. De a fenntartási munkák egyre inkább megelőző jellegéből fakadt, hogy egy-egy útvonalon nagy mennyiségű munkát kellett végezni: portalanítást, záróréteget, aszfaltszőnyeget stb. Ezért a munkaszervezés fejlesztése két irányban indult el: egyrészt a gépesített fenntartó brigádok, másrészt a motoros útorök szervezése felé. A brigádok szervezetének kísérleti terepe a 11. sz. polgári szakaszkörzet lett. 1963 őszén a szakasztechnikus kijelölte úthálózatának a Polgár közelébe eső mintegy harmadát, s ezen a kb. 40 km úton működtette azt a gépesített brigádot, amelynek vezetője egy gépkezelői jogosítvánnyal rendelkező útőr és három útőri beosztottja volt. Emellett ugyanezt a területet egyéni négy útőri szakaszra is beosztotta, 6-10 km szakaszhosszakkal. A brigádot tehát szükség szerint 9 főre lehetett növelni. A brigád gépekkel való ellátottsága kezdetben szerény volt, csak a gépesítés fejlesztésével együtt kezdett bővülni. Itt alkalmazták a brigádban először a (15. sz. ábrán)bemutatott előmelegítő üstöket. A brigádot ellátták — s később a többi útőri brigádot is, „PF-62"típusú egytengelyes, benzinüzemű kis traktorokkal, „motorrobotokkal". Később ezeket felváltották az egytengelyes pótkocsik vontatására is képes, diesel-üzemu M-t típusú kistraktorok. Ezek alkalmasnak bizonyultak a serszámok és kevés anyag munkahelyre szállítására, valamint később a bitumenszóró üstök vontatására is. A motoros űtőrök szervezését viszont az indukálta, hogy az útőr nagyobb úthosszt gondozva, szerszámaival együtt tudjon gyorsan helyet változtatni. Ezért kapott egy oldalkocsis motorkerékpárt, amelyet szerszámok szállításához átalakítva tudott — volna — az útőr nagyobb területen tevékenykedni. Ám a kísérlet rövid idő múlva csődbe jutott, mert a pótkocsi nem volt alkalmas szerszámok — és néha egy kevés anyag — szállítására. Az egyéni útőri rendszer tehát továbbra is megmaradt. Az útőri brigádok pedig jól profitáltak, amit mutat az is, hogy ezek száma évről évre növekedett. Az igazgatóság létrejötte, irányító feladatainak, egyben létszámának fokozatos növekedése feltétlenül indokolttá tette új irodaépület létesítését. 1962-re elkészült az új, a közúti üzemi vállalat és az igazgatóság közös székházának terve, amelyet a KPM beruházási keretéből, 1962. év derekan kezdtek el építeni. Az új székházat 1964. január 2-án foglalták el a két szervezet dolgozói. (Debrecen, Barna u. 15.) A FORGALOMSZÁMLÁLÁS Már említés történt arról, hogy a megyei személygépkocsi-ellátottsági index öt év alatt majd a négyszeresére nőtt. A gépjárművek száma országosan ezen időszak alatt több mint a kétszeresére, 101,4 ezerről 267,8 ezerre nőtt, nem számítva bele a motorkerékpárokat. Másrészt a menetrendszerű autóbuszjáratok az ország teljes (28.229 km) úthálózatának 77 %-ára (21.841 km) terjedt ki. A közúti forgalom tehát a szerényen növekvő periódusból átcsap a rohamos fejlődés szakaszába. Ezért mindenképpen időszerű volt napirendre tűzni az újabb forgalomszámlálást. Lévén ez már a 6. forgalomszámlálás az útügy történetében, érdemes — egy kis kitérővel — a számlálások előtörténetével is foglalkozni. Az első közúti forgalomszámlálás Magyarországom 1876. évben volt. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium erről szóló jelentése a számlálást az észlelésen alapuló forgalombecslésnek nevezi. A második, 1895. évi számlálás az igavonó állatok számlálására is kiterjedt. A harmadik számlálás az 1927/28. évi. Ekkor három szakaszban folyt a számlálás: őszi, tavaszi és nyári periódusban. Az első számlálás szept. 20-okt. 17., a második ápr. 12-ápr. 24., végül a harmadik aug. 2-aug. 14. közötti időtartamban történt. Egy-egy időszak számlálása hét-hét napig folyamatosan foTyt és az éjjeli és a nappali forgalomra egyaránt kiterjedt. A számlálási időtartam összesen 42 nap volt és kiterjedt az úthálózat hosszának 88 %-ára. Az állami utakon 848, a törvényhatósági utakon 2435 számlálóhely volt, azaz 4,5, illetve 4,9 km-enként. Néhány adat a számlálásról: a közúti teljesítményt országosan 5,602 ezer járműkm és 9,890 ezerto km. Az átlagos forgalom: 41 db motoros jármű/nap/km, 311 fogat/db/km. Az 1935/36-os számlálás — sorrendben a negyedik — az előzőhöz hasonló elvek alapján folyt, csakhogy most már minden évszakban, tehát egy évben mind a négy évszakban. Évszakonként két alkalommal, esetenként 24 órán át tartott a számlálás a következő időbeosztás szerint: 1. nap: 0 órától 6 óráig, 2. nap: (az első után három nappal) 6 órától 12 óráig és így tovább hatórás eltolással. Tehát összesen 28 napi számlálás volt. Az úthálózatból 9495 km főúti hosszon 1912 db, 8971 km törvényhatósági úthosszon 1783 db számlálóhelyen történt a számlálás. Állami úton tehát 4,96 km, törvényhatósági úton 5,03 km-enként volt számlálóhely. A számlálás eredménye: az országos közúti közlekedés teljesít-