Utak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1998)

A Nyírség

A NYÍRSÉG somlyó-Zilah útvonal. Ez lehetett a valamikori ősi „sóút". Később, a XVIII. és XIX. században fontos postaútvonal, ára egészen az 1870-es évekig az út földút. Csak 1872-ben kerül napirendre az út „kavicsolása", amit oly komolyan gondoltak, hogy a következő évben már hozzá is látnak az építéshez. Bihar vármegye 1873. évi közúti tevékenységét részletező éves tervében erre ilyen munkanemet irányoznak elő: „utat és árkot alakít". Alighogy elhatározzák az út kiépítését, felmerül a dilemma: melyik útvonal legyen kiépítve, hiszen Debrecen és Léta között két útvonal is létezik. Az egyik a Léta-EancsikaDebrecen, a másik Léta-Hosszúpályi-Sáránd-Debrecen. A Eancsikán át vezető „úttest ekkor még ki sem lévén hasítva, össze-vissza, minden határozott irány nélkül kanyarog és leggyakrabban járhatatlan állapotban van". A Ilosszúpályin át vezető „minden tekintetben előnyösebbnek látszik, hiszen teljesen ki van szakítva, egyenes irányban vezet s a szükséges hidakkal is el van látva". Megszületik hát a döntés: ez utóbbit mondják ki véglegesnek, és ezt is fogják szilárd burkolattal ellátni. Itt szükséges megemlíteni, hogy a Letárol Fancsikán és Bánkon át Debrecenbe vezető út nagyon hosszú ideig marad földút. Csak az 1980-as évek elején születik meg az elhatározás ennek az útnak szilárd burkolatú kiépítésére. Az elhatározást tett követi, és 1993-ra elkészül a régen óhajtott út. A mai megye szélén húzódó vámospércs-álmosd-nagylétai útvonalba eső községek 1874-ben úgy látják, hogy ezen útvonal mostoha állapotán segíteni kell. Ezért azt kérik, hogy községeik közmunkáját a saját községeiken átvonuló úton teljesíthessék. Igyekezetüket honorálva Bihar vármegye útépítészeti pénztára 5000 forintot irányoz elő 1874-ben az út javítására. De kitűnik, hogy itt már nemcsak javításról van szó, hanem elkezdték az útnak a kavicsolását is, amihez még 1876ban is további 6000 forintot áldoznak. Az 1870-es évek végén a Debrecen-Nagyléta-Székelyhíd úton mindössze karbantartási munkák folynak. Mindez azt eredményezi, hogy - egy 1878. évi feljegyzés szerint - a léta-diószegi út oly rossz állapotba kerül, hogy aki azon utazni merészel, előbb írja meg a végrendeletét. Hasztalan javasolja Hajdú megye a bihariaknak, hogy ezt a debrecen-létai utat vegyék fel a törvényhatósági utak közé: nem teszi. Ezzel szemben 1891-ben olyan bihari törvényhatósági határozat születik, hogy a Székelyhídtól Sárándig tartó utat át kell tenni a községi vicinális utak közé. Az úthálózati rendezések után ma, a Nyírség alsó részén futó utak a következők: - a 4806. jelűVámospércs-Bagamér-Létavértes közötti út; - a 4807. jelűVámospércs-Újléta-Létavértes közötti út, amelynek végpontja Pocsajon van; - a 4808. jelű Debrecen-Hosszúpályi-Pocsaj közötti út; - a 4809- jelű Sáránd-Létavértes-országhatár közötti út, amely egykor Székelyhídra vezetett; és - a 4814. jelű a Debrecenből Bánkon és Fancsikán át vezető Létavértes-országhatár ök. út. Ezeknek az utaknak a legutóbbi évtizedekben történt fejlesztése során vámospércs-léta-pocsaji úton a 2,5-3,0 m széles makadámburkolat épült ki 1931 és 1939 között. Majd az 1960as évek derekán többször portalanítják az utat felületi lezárással. Végül 1980 után kiszélesítik a burkolatot 6,0 m-re, és hideg kötőzúzalékot terítenek rá. Debrecen és Hosszúpályi között már 1929-ben megépül a vizes makadámpálya, igaz csak 3,04,0 m szélesen. 1965-ben lesz portaianítva, és az 1980-as évek elején történik meg a kiszélesítése és kötőzúzalékkal való ellátása. Néhány évre rá a teljes úton, tehát Debrecentől Biharkeresztesig hengereltaszfalt-burkolat készül. Sáránd és Nagyléta között 1910 táján épül a vizes makadámpálya 3,0 m szélességben. Majd 1940-ben Sárándtól Monostorpályüg kiszélesítik a burkolatot 6,0 m-re, és vizes makadámmal áthengerlik. 1955ben Léta előtt egy 2,0 km hosszú szakasz újabb áthengerlést kap. 1967-ben pedig Hosszú- és Monostorpályi községeken átvezető szakaszokat 7 cm vastag, itatásos hengerléssel erősítik meg. A második világháborút követően az első három évtized a makadámutakportalanításával telikel, valamint a bekötőutak kiépítésével. Ennek egyik késői példája vidékünkön a Buzitatanyáravezető bekötőút kiépítése Nyíracsádról kiindulva. A hálózat jelentősebb fejlesztése az 1970-es években veszi kezdetét. Ekkor kerül sor a már említett Debrecen városi hálózatfejlesztésre, azok között is elsősorban a városon átvezető állami utakon. Ennek egyike volt az 1975 táján végrehajtott debreceni Diószegi úti felüljáró burkolatának cseréje, az azon futó villamosvágány megszüntetésével, valamint a csatlakozó utak korrekciójával. Ez a város legrégebbi felüljárója, amely 1910-ben épült, rajta a beton-korrózióvédelem 1988-ban készült el. 92