Utak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1998)
ELŐSZÓ
SS s ELOSZO „Országos kőutakat, beillesztve a magyar közlekedési rendszerbe helyesen indítványozni a legnehezebb feladat" {Gróf Széchenyi István: Javaslat a magyar közlekedésügy rendezéséről) Megyénkben a mai országos közúthálózat gerince a század elején kiépült. Ez a hálózat az akkori régióközpontokhoz orientált, legtöbb esetben az ellenkező irányú kapcsolatot fóldutakkal biztosítva. Ez a kapcsolati rendszer az ország- és a megyehatár- változásokig a kor mindenkori technikai színvonalán funkcionált. A történelmi sorsfordulók, a nagy világégések hatása - az ország egészéhez hasonlóan - ezen úthálózaton is visszatükröződött. Térségünkben többszöri átrendeződés miatt változtak a regionális központok, változott a vonzáskörzetek határa. A magyar közúti szolgálat szervezete a törzshálózat kiépülésével egyidejűleg kialakult. Ez a szervezet - a krízishelyzetektől eltekintve - az 1950-es évekig európai színvonalon látta el feladatát. Ezután többszöri átszervezést követően 1991-ben tértünk vissza az alaphoz, az elvágott gyökerekhez kapcsolódva kezdtük meg az építkezést, azt csináljuk, amire a szervezetet létrehozták: az országos közúthálózat fenntartásai-üzemeltetését. Az, hogy mennyit fordítunk az országos közúthálózat fenntartására, üzemeltetésére, fejlesztésére, az az ország mindenkori gazdasági helyzetének a függvénye. A közúti végrehajtó szolgálat ennek a nagyságát nem hivatott nagyító alá venni. Nekünk az a fő feladatunk, hogy a kapott lehetőségeket a leghatékonyabban, fegyelmezetten hasznosítsuk. A közúti szolgálatnak a legkisebb ráfordítás mellett is alapvető kötelessége a forgalom biztosításának feltétel nélküli szavatolása. Erre kötelez bennünket múltunk, a szakma hagyománya, az a kitüntetett jövőkép, mely jelesül a mi generációnknak adta azt a feladatot, hogy megteremtsük szakterületünkön az európai csatlakozás hálózati-szervezeti feltételeit, Könyvünk az ország egészéből célirányosan kiemelt megyei úthálózat tájegységenkénti történetéről szól, a végeredményről: a megépült, az üzemelő útról. Ez a könyv az emberről szól, akinek úgy rendezte a sors az életét, hog)> utat tervezzen, építsen, üzemeltessen. Olyan helyre vetette a sors, mely területen mostoha és gyakran változó körülmények voltak. Rossz talajviszonyok, távol vannak az anyagnyerő helyek, „huzatos" földrajzi fekvés. Elődeink embert próbáló küzdelme, örökös hátrányos helyzete, helytállása arra kötelezett bennünket, hogy az utánunk következő generációk számára okulásként, példaként tisztelettel megörökítsük ezt a folyamatos tevékenységet, melyet nekünk kell folytatni úgy, hogy a folytonosságot biztosítva, emelt fővel átadhassuk az „útőri zászlót" az új generációnak. Nekünk a feladat végrehajtása közben sem szabad megfeledkezni arról, hogy mi is ennek a megyének a polgárai vagyunk, itt születtünk, közösek a sikereink, a kudarcaink. A megye polgáraival, a társszervekkel és az önkormányzatokkal való hagyományos jó kapcsolatunk kötelez bennünket arra, hogy a reánk váró időszakban is közmegelégedésre munkálkodjunk, a megye polgárait kiszolgáljuk, Derzsi Miklós Hajdú-Bihar Megyei Állami Közútkezelő Kht. ügyvezető igazgatója 7