Utak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1998)

A Sárrét

A SÁRRÉT A Kereskedelemügyi Miniszter pedig 1871-ben elrendeli, hogy az útnak Debrecen és Mikepércs közötti szakaszát hozzák rendbe, hiszen ez az út része a már régen államútnak minősük) debrecen-fehérteniplomi útnak. Az állam is megteszi a magáét ezen az úton: 1872-ben „kavicsolják" a fehértemplomi állami útnak Debrecen közigazgatási területére eső szakaszát, ami nem több, mint 13 km. Ezen túl ugyanis az út már Bihar vármegye területére esik. Időközben azonban az Újfalun túli területen is kezd kialakulni ez a hosszú útvonal. Ugyanis, miután a törvényhatósági utak közé sorolták az Újfalu-Szentmárton-Furta-Zsáka útvonalat, Bihar vármegye nekilát az út kiépítésének, elsőként Szentmárton és Fúrta között. Ez az útépítés 1871 és 1875 között folyik, mintegy 21 km úthosszon. Mivel pedig 1875-ben megkezdődik a Berettyó folyó szabályozása, a szabályozást végző társulat felveti, hogy az út továbbépítésénél „az út iránya a vidék érdekeinek megfelelően Darvas község határán belül vitetnék keresztül, hol jelenleg is nagy forgalmú községi út van". Tehát a Fúrta és Darvas között meglévő vicinális községi útnak a kőalapját ezen út kiépítésénél célszerű lesz felhasználni. Végül megjegyzik, hogy az útszakaszt a „rajta lévő darvast Berettyó-híddal együtt" érdemes lenne a törvényhatósági utak közé felvenni. Jegyezzük meg, hogy ilyen „darvast Berettyó-híd" ma már nincsen, hiszen a vízrendezések során épített új Berettyó-meder a falutól néhány km-re vonul el. A vármegye közönsége megfogadta a társulati javaslatot, és szentmárton-ftirta-füzesgyarmati közút néven az utat a törvényhatóság kezelésébe átvette. Visszatérve azonban a Debrecen és Újfalu közötti szakaszra, itt a Derecske és Újfalu közötti részen az 1879. évi belvizek jelentős károkat okoznak a csak helvenként kavicsolt útban. A 47. sz. debrecen-szegedi főút bevezető szakasza Debrecenben 1890-ben elkezdik a debrecen-fehértemplomi út megyei szakaszán a mikepércsi átkelés kiépítését. Itt a makadám nem túl jól sikerülhetett, mert már 1893-ban panaszolják, hogy azon „oly számos és mély kerékvágások" keletkeztek, hogy kijavításukhoz több, mint 60 „garmada" kőre volt szükség. A pályaburkolat a következő években sem nyugszik meg, s további 250 m

3 követ emészt fel a javítás. A rossz munka miatt a minisztérium az út építéséhez vállalt segély összegét jelentősen csökkenteni kényszerül. A következő szakasznak, Mikepércs és Sáránd közötti „általános terítés melletti hengerezésére" az 1905. esztendőben kerül sor. 1907-ben pedig az útnak Hajdú megyei szakasza már teljes hosszában kavicsolva van. Az útnak az alsó szakasza, Berettyóújfalun túl, tulajdonképpen a Sárrét és a bihari tájegység határán húzódik. Az 1908. évi XXVII. törvény, többek között, állami kezelésbe rendeli venni a Debrecen-Berettyóújfalu-Békéscsaba közötti útvonalat, másrészt állami beruházási forrást biztosít ezen államútnak a kiépítésére. Ennek a törvényi rendelkezésnek az előzményeihez tartoA 47. sz. főút Berettyó-hídja Berettyóújfalunál 73