Utak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1998)

A Hajdúhátság

A HAJÜUHATSAG „De ugyanerre vétetik Geometra Szikszai Sámuel Uram által és mindenütt 10 ölet hagyván az útnál, két oldalról feltsóváztatik". Az út egyébként 1860 táján teljes hosszában földút. De már 1877-ben felmerül a szilárd burkolat kiépítése. Ám ekkor már létezik Hajdú vármegye is, így az út három vármegyén vonul keresztül: Bihar, Békés és Hajdú megyéken. Érdekes módon mindenekelőtt a Földes és Sáp közötti szakaszt óhajtják kiépíteni. Hajdú megye tehát felkéri a bihariakat, hogy „a sápi indóháztól Nagy rabé felé vezető útnak a Hajdú megyei határig megyei erővel építenék ki", Bihar megye azt válaszolja, hogy mindenekelőtt a kiépíteni szándékolt földessápi utat kellene a törvényhatóság útjai közé felvenni, ha ez megtörténik, Bihar megye is ezt fogja tenni a sáp-rábéi úttal. Sok baj van ez idő tájt a Szovát közelében kanyargó „A'ÖMjölyó" hídjával. Már 1876-ban javasolják átépítését, de még 1877ben is csak javítgatják. A Földes határában tekergő Kék-Kálló folyón átvezető út által keresztezett híd oly keskeny, hogy át kell építeni. Erre nézve „a szerződés (...) 487forint és 11 krajcár összeggel Kemecsei Lajos és Jenéi Lajos vállalkozókkal megköttetett "1881 -ben. Majd 1883-ban Hajdú vármegye az út megyei szakaszát teljes hosszában felvette a törvényhatósági utak közé. Ez az út ekkor, a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvben rögzített bejegyzés szerint „szakaszonként rendesen kiépített részeken és ismét szakaszonként egyszerű föld-töltéseken vezet". Még ugyanebben az évben elkészül a Sáp-Torda-Rábé közötti útszakasznak a terve és költségvetése, amelynek végösszege 69190 koronát tesz ki. Bihar vármegye azonban most sem hajlandó az útnak a maga területére eső szakaszát a törvényhatósági utak sorába felvenni, sem kiépíttetni. Hajdú megye nem tehet mást, a közlekedési tárcához fordul, az pedig elrendeli Bihar megyének a kiépítést. Viszont, míg a vita tartott, egy másik úton, amely akkor községi vicinális út volt, „Kába községtől Sápig terjedő útszakasz kőveli burkolása elkészíttetett". Az 1888. évi alispáni jelentés szerint Földesen és Szováton már folyik az útépítés. A korábban már említett szováti „Kösi-híd" 1899-ben épül. Ám mivel itt „az út éles kanyarral megy át a Kösűfelett" útkorrekciót alkalmaznak, s ide, a régi fahíd helyett tégla ellenfalú, vasgerenda-tartós hidat építenek. Az új híd végül is 1902-ben készül el, 5,0 m nyílással. 1904-ben a vármegye határozatot hoz arról, hogy 1905. évben ki kell építeni a Szovát és Földes közötti utat, a rákövetkező évben pedig Földestől a megyehatárig. A Földesen átvezető szakasz építése 1908ra maradt. Végül, ugyancsak 1908-ban Sápon, az átkelési szakaszon is épül nyerskockakő burkolat. És ugyanez évben Szovát és Földes között elkezdődik az útépítés, annak is a földmunkája, amelyet 1909-ben fejeznek be. Az út azután 1910-ben lesz teljesen készen. Ezeknek az útépítéseknek a műszaki felülvizsgálata 1914-ben történik meg. Ez az útépítés azonban csak úgy valósulhatott meg, hogy a vármegye ezekhez 180 000 koronás bankkölcsönt vett fel, 22,6 %-os, csaknem uzsorakamatra. Amíg mindezek az útépítések kialakultak és folyamatba tétettek, az „automobilok" és &„vefacipédek" egyre határozottabban részt követelnek maguknak a közlekedésből. Már 1900-ben szükséges volt szabályozni a „ velocipédek", azaz a kerékpárok közlekedését. Ezt teszi a 42.159/1900. Ker. M.-nek „A kerékpározásról" szóló rendelete. Ennek a lényege, hogy előírják, milyen szerkezettel kell ellátni a kerékpárokat (csengő, kézi- és más rendszerű fék), milyen sebességgel és milyen szabályok mellett vehetnek részt a forgalomban. Az „automobilok" között egyre nagyobb számban jelennek meg a „gépkocsijáratú társaskocsik", amelyek használatát egyes alsó fokú iparhatóságok nem engedélyezik. Ezért a közlekedési tárca kényszerül állásfoglalást kiadni (71.863/VII.1905. Ker. M.), melyben kijelenti, hogf „a személyek szállításának céljára szolgáló gépkocsijáratok (...) személyszállító iparnak tekintendők", tehát engedélyezésük nem tagadható meg. A közönséges személy- és teherszállító „automobilok" nyilvántartásba vételét már 1908-ban elrendelik. Ezzel együtt a gépkocsikon táblákon kell feltüntetni a kocsi tulajdonosának nevét és lakhelyét, valamint a kocsi rendőrhatósági sorszámát. Még néhány év és rendelet jelenik meg a gépjárművek forgalomba helyezéséről. Eszerint minden gépjármű hatósági forgalmi engedéllyel kell rendelkezzen. Ilyen engedélyt azonban csak olyan jármű kaphat, amely biztosítva van a kigyulladás és robbanás ellen. Továbbá zörejük nem riasztó az igavonó állatokra, megfelelően kormányozhatok, és két, egymástól független fékrendszerrel vannak ellátva. A háború közeledtét jelzi az az 1913. évi intézkedés, amely szerint újra összeírnak valamennyi automobilt és „chauffeur"-\. Végül 1914-ben elrendelik a „motoros vontatójárműveknek a fegyveres erők céljainak leendő biztosítását". 64