Utak Hajdú-Bihar megyében (Debrecen, 1998)

A Hortobágy

A HORTOBÁGY A tiszafüred-polgári út annak idején nem szerepelt a törvényhatósági, megyei közutak között, nyilván községi vicinális útnak minősült. Az utat korábban nevezték debrecentiszacsege—tiszafüredi útnak is, de egy része a debrecen-egri útnak volt egy szakasza. Előéletéről mindössze annyit sikerült megtudni, hogy első kavicsolása 1914-ben történt, majd 1947-ben kapott egy áthengerlést. Ám ekkor már állami útnak minősül. 1952-ben pedig felületi bevonattal lett ellátva. A pályaburkolat eredetileg 4,0 m széles, rakott alapú, vizes makadám volt. Apályaburkolat szélesítését 1962 és 1964 között végezték a 25,000-44,300 km-szelvények között, tehát Cserepes és Polgár között, majd 1971 és 1972 között szélesítik ki az útpályát a megyehatár és Egyek-Telekháza között, végül az 1970-es évek végén a Telekháza és Cserepes közötti szakaszt. A kiszélesítés 6,0 m pályaszélességre történt, amikor egyúttal hideg kötőzúzalékos burkolatot kapott, amire a 70-es évek végén kavicsaszfalt került, a kiegyenlítéssel együtt 7 cm vastagon, amelyre Tiszacsegén 1993-ban, üjszentmargita és Folyás közötti szakaszon pedig 1996-ban készült felületi bevonat. Ugyancsak községi vicinális közút volt a püspökladánybalmazújvárosi út, amelynek Nádudvar és Püspökladány közötti része a debrecen-pesti útnak volt része. Az útnak Nádudvartól a mai debrecen-füzesabonyi útig tartó szakasza tehát az egykori vicinális út, amelyre 1928-ban építenek makadámburkolatot. A pályaburkolat ekkor 4,0 m széles. 1963ban, amikor ez az út már államosítva lett, a 3405. jelet kapta. Püspökladánytól tartott a füzesabonyi közútig, ahol éppen 1963-ban kezdik el kiszélesíteni. A szélesítéssel együtt a pálya itatásos hengerlést kapott. Ehhez a tájhoz tartozó két útról kell megemlítést tenni. Az egyik a Mihályhal mára vezető bekötőút, amelynek a 4,720 km-szelvényében a Hortobágy-főcsatorna fölé emeltek 1930ban egy háromnyílású vasbeton hidat, amelynek teherbírása túlterhelés miatt 10 tonnára csökkent. Ezért kerül sor 1988ban a híd átépítésére, amikor is előre gyártott vasbeton tartókból új híd épült a régi helyén. A másik út a Hortobágy vasútállomási út, amelynek hengerelt aszfaltburkolata az 1970es években készült, amelyre 1985-ben erősítőréteget kellett tenni. Az utak részletes leírásánál említés történt arról, hogy az 1950 és 1960 közötti években nagyarányú útportalanítási folyamat zajlott le. A portalanítás technológiája zömében kátránvos, majd egyre inkább bitumenes felületi bevonat volt. Ennek az volt a lényege, hogy a makadámpályát gondos kijavítás és letisztítás után meleg kátránnyal szórták le (legalább 110 °C) és olyan mennyiséggel, hogy a kátrány a makadám kavicsszemei közé legalább 2-3 cm mélyre behatoljon, és az ottani hézagokat kitöltse. Egyébként a kátrányt már 1916-ban „célszerű útépítési anyagnak" tartják, amely „ásványi vagy növényi eredetű szerves anyagoknak száraz lepárlás útján előállított terméke". Balra: Vtmenti feszület a 35. sz. főúton Polgárnál Középen: feszület a 35. sz. főútból elágazó tiszacsegei útnál Jobbra: „Isten dicsőségére" Pósán Mihály és neje Lázár Amália által állított feszület a tiszafured-polgári út mellett 51