Győr-Sopron megyei utak története (GYőr, 1987)

Zárszó

ZÁRÓSZÓ Útépítők emlékezete Tisztelt Olvasó! Mint láthatták a Győr-Moson—Soproni utak története a római kortól napjainkig, közel 19 évszázadot ölel fel. Méltó emlékezés illeti a római légiókat, a középkor jobbágyait, a háborús károk helyreállítóit, és a modern technikával dolgozó embert. A természet erőivel szemben mindig az alkotó ember kerekedett felül. Küzdelem a fejlődésért, haladásért, sőt gyakran az emberi rombolással szemben is. A fejlődést, a kultúrát a népek közötti kapcsolatot, minden időben a közlekedés, elsősorban a közúti közlekedés vitte előre, viszi most is napjainkban. Úgy érzem sokan magától értetődőnek találják a jelen utak színvonalát, és nem méltányolják azt a sok munkát, ami ennek eléréséért az elmúlt századok, a közelmúlt és a jelen időben a közutak dolgozói teljesítettek és végeznek. A legnagyobb tisztelettel és elismeréssel kell megemlékezni többszáz derék „útkaparóról", majd „útőrről", szakmunkásokról, technikusokról, mérnökökről, akik minden időben háborúban, békében, akik a nyári forróságban, porban, sárban, téli fagyban, hóviharban becsülettel, önzetlenül helytállnak. A megemlékezés jelképes virágát adhatjuk a már nem élőknek, példájuk álljon követendőként az utódok számára. Köszönet a nyugállományban lévők odaadó és lelkes munkájáért, a jelenlegieknek sok erőt, jó egészséget kívánok, hogy a közúti közlekedést továbbra is lelkiismeretesen szolgálják. Végül megköszönöm az Igazgatóság jelenlegi vezetésének, hogy lehetőséget kaptam e mű közreadására, szerkesztésére. Nekem ez nagy örömömre szolgált, és úgy gondolom, akik kézbeveszik a monográfiát, azokat talán lelkesíteni fogja az a tudat, hogy valamikor ők is munkájukkal tovább írják a Győr-Sopron megyei utak történetét. A könyv korántsem teljes. A kutatásokat tovább kell folytatni. Napjaink történetét rögzíteni kell, nehogy feledésbe merüljenek. Ez a munka már a fiatalokra hárul. Kívánom Nekik, hogy igényesek legyenek úgy magukkal, mint másokkal szemben, és az ősök tiszteletét tovább ápolják. Győr, 1987. július 15 Mentes Zoltán r