Győr-Sopron megyei utak története (GYőr, 1987)

Háborús károk (1945) - Ideiglenes helyreállítások

HÁBORÚS KÁROK (1945) IDEIGLENES HELYREÁLLÍTÁSOK Készült Horváth Sándor aranydiplomás mérnök emlékezései alapján. 1945. márciusának végén a visszavonuló német katonaság Győr városa és a megye összes nagy hídjait — egy kivételével — felrobbantotta. A város lakói tömegesen a falvakba menekültek. A győri ÁÉH épületébe a szovjet tábori posta települt be. A munka megállt, vidékre utazni nem lehetett, a vasúti hidakat is felrobbantották. Pestre indult meg először a vasúti szállítás, Dorogon át a budai oldalon lévő ,,Filatorigát" állomásra, Magyaróvár felé két héttel később, de csak írásbeli engedéllyel. Aki utazni akart, kiment a Rába-vasúti hídhoz, ahol igazolás után átengedték a hídroncsra tákolt gyaloghídon az újvárosi oldalon lévő olajgyári tolatómozdonyhoz kapcsolt fedett tehervagonhoz. A mozdony 8—9 óra között elvitte a szerelvényt a felrobbantott abdai Rábca vasúti hídroncsra tákolt gyalogjárdán át a másik oldalon álló, a Mosoni Khüne gyárban megmentett tehervagont vontató szerelvényhez, s így eljuthatott Hegyeshalomig. Utas alig, vasúti jegy, vasúti személyzet pedig nem volt. A szerelvény minden állomáson megállt. Az útőrök április hó vége felé kezdtek feléledni és jelentéseket adtak a szakaszukon esett károkról és a területükön maradt kincstári építési anyagokról. Területünkről meglepően jó jelentéseket kaptunk. A gyors előrenyomulás megakadályozta a kiürítést. Útmesterek és útbiztosok jelentették, hogy a Medvéi NagyDuna híd, a Mosoni-Dunán: a Rajkai, Feketeerdei, Halászi, Káinoki, Kimlei, Pinnyédi, Révfalui, a Rábán: az Árpási, Rábacsécsényi, a Rábcán: a Metszési, Győrsövényházi, Pinnyédi, a Lajtán: a Hegyeshalomi, a 3 db Magyaróvári, a Marcalon: Malomsoki, Mórichidai, Lesvári, a Rábaszentmiklósi; vasúti hidak közül: a soproni úti, az Abdai Rábca, Győri Rába hegesztett híd, a Sétatéri parkhíd, az Iparcsatornai híd és még vagy 50 db kisebb-nagyobb híd pusztult el. Területünkön több katonai raktár volt. Rónafő pusztán: 350 db 5,50 m hosszú, I 240 méretű acéltartó 3—4 m

á faanyag és sok gyaloghíd (bürü) anyag volt. A kisbodaki utász tábor faanyagát ellopták, a faépületeket szétszedték, a kb. 100-120 q 200, 160, 120 mm-es acél szeget otthagyták. A tábor mellett a Dunapartra kivontatott uszályban — mely úszóaknára futott - acéllemez volt. A Dunakilitin levő német gépkocsi szervizben 2 db félig javított DKV személygépkocsi állt a megyeháza garázsában, 1 db 3,0 tonnás, első háború alatt készült ún. „láncos Rába teherautó" volt rossz állapotban. Iratainkat, felszereléseinket a megyeháza 2 helyiségébe átmentve, megkezdtük a beérkezett jelentések összeállítását. Az építési anyagokról a minisztériumnak jelentést tettünk és megkezdtük a hídroncsok kiemelésének megszervezését. A katonaság által használt hidakat ők őrizték, azokhoz csak felszólításra lehetett nyúlni. A hídroncsok kiemelése azért volt sürgős, mert a roncsokon fennakadt a szemét és a várható téli jég duzzasztást és árvizet okozott volna. Azokon a hidakon kellet elkezdeni a roncskiemelést, ahol a katonaság nem közlekedett. A minisztérium mikor megtudta készleteinket, Gerő miniszter 12 db orosz teherautót, Vas Zoltán budapesti polgármester pedig 24 fő pesti rakodót küldött a megyébe, és az acéltartók zömét a „Manci" hídhoz szánva azokat Rónafő pusztáról a győri teherpályaudvarra szállították. Innen vasúton vitték Fehérváron át Kelenföldre. Magyaróváron a volt főhercegi uradalomban egy cölöpverő állványt és egy 300 kg-os kost találtunk. Két ácsmester vezetésével munkacsoport alakult, és megkezdődött a magyaróvári 24,0 méter nyílású Lajta hídroncs kiemelése.