Győr-Sopron megyei utak története (GYőr, 1987)

Az utak újjárendezése

Győr város 1617. évi rekonstruált helyszínrajza „Első Alispán úr" újból kijelentette „Járásbeli Főbíró uraknak meghagyatik, hogy az utakat átaljában ÁROK KÖZT tartván azokat annak idején igazíttassanak". A rendelkezés nem lehetett sikeres, mert a panaszok állandósultak és még a buda—bécsi út is gyakran kifogásolt állapotban volt. Ez az első alkalom, amikor az alispán az „árkolás"-ról, mint kötelezettségről nyilatkozott. A só árának terhére engedélyezett 1000,— Ft költségből Király György földmérő műszert vásárolt Bécsben 331,13 Ft összegért. Sopron megye már 14 évvel korábban megvette. A költségek szigorú ellenőrzésére jellemzésül megemlítendő, hogy a földmérő kijelentette, hogy az öttevényieknek 4,— Ft-ért egy talicskát vásárolt a heti vásárban. 1821. március 21-én bejelentik, hogy a gönyűi Bakonyér hídja újból tönkrement. A homokra készült alapot az árvíz alámosta. A munka végzésénél az ingenieurt nem vették igénybe. Az első alispán elrendeli 1824. december 13-án az Ingenieurnak, hogy a megye útjairól készítsen rajzolatot és azt a Helytartótanácsnak küldje meg. „Helytartótanács EÖ. Felsége rendeletére az utazó könnyebbségére Gönyűtől fogva Ácsig, onnét Neszmélyig és Nyergesújfalun át Dorogig az igazíttatásokat megrendelte, légyen meghagyva a N. Megyének, hogy azon az ország utat, mely részéről N. Megyét terheli, jó állapotban tartsa." „Mészáros József főbírónak a rendeletet miheztartás végett kiadják." „Mészáros József főbíró jelenti, hogy Gönyűn felöl Komárom megyével határos részen a Posta út 100 ölnyi (cca 200 m) töltéssel összeköttetett és felhánytatott. Gönyűn fölül a Posta út ahol kívántatott felhánytatott és árok közé vétetett." „A temetőn felül mintegy 700 ölnyire (cca 1300 m) a homokos mezőről hordatott fekete földdel elegyítve igazíttatott, hogy a Pusztai Járásnak adózó népe a többi számos comerciáris és Transzemenális utak miatt, melyeket szinte jó karban tartani kellene, jobban tartani nem lehetett." Megjegyzés: A helyszínrajzon a bejelölt helyen a NAGYDUNA „meghágta" az utat, a főbíró szerint az elvégzett földmunka nem lehetett elégséges. A végső megoldást az 1896-ban a Nagy-Dunán terméskőből készült párhuzammű oldotta meg, de addig a helyszínrajzon jelölt helyen az árvízveszély állandóan fennállt az őszi és a tavaszi áradások idején. E helyzet csak az 1964-es árvíz után oldódott meg véglegesen a jelenlegi 10. számú főút pályaszintjének megemelésével. A buda—bécsi út után fontossági sorrendben a „GyőrPápai Posta és Commerciális út" volt a következő. Erre való tekintettel Első Alispán: Karkoványi István téti főszolgabírót bízta meg a „Győr—Pápai Posta út Regulációjával". Tekintettel arra, hogy a győr—pápai kommerciális út helyrehozásának iratait az Igazgatóság eredeti állapotában fellelte, azokat az érdeklődők számára e mű végén a FÜGGELÉKBEN ismertetjük. 21