Gardi József: Csongrád megyei utak(1987)

VI. Téli útfenntartás

vált a téli útfenntartás. A múlt században a havas út széleit gallyakkal jelölték meg a legközelebbi község lakosai és szánokkal taposták járhatóvá. Későbbi időkben a helyszinen tárolt fahóekék vontatására minden község előfogatot biztosított, s az a legközelebbi helységig elhozta a hóekét, itt a szomszéd község elöljárósága biztosította a további vontató állatokat . Csongrád megyében ez a rendszer 1950-ig működött. 1945. után már téritést kaptak az állatok gazdái, ha nem közerő igénybevételével került sor a munkájukra. 1950-től, az Útfenntartó Vállalat megalakításától már nemcsak lóval, hanem traktorral is vontatták a hóekéket. Ha fiem volt elegendő a vállalat vonóeszköze, akkor az állami gazdaságoktól és a termelőszövetkezetektől szerződés alapján vettek bérbe. Ebben az időben még szakaszos útőri szolgálat volt, s az un. útőri postával jutott el a jelentés a központba, A szomszédos útőrök egymásnak adták az értesitést, s mire a lánc végére jutott a posta, addigra az intézkedés elkésett. Később a postai telefonokat használták a hóakadályok bejelentésére és az intézkedésre. A gépjárműforgalom növekedésével az utak állandó tisztántartása vált szükségessé. Megjelentek az első motoros hóekék, amelyek * állapotuknál fogva - kezdetben sokszor meghibásodtak. Csak az 1960-as években vált általánossá az a felfogás, amely szerint a hó és jég nem elemi kár többé, hanem olyan tényező, amelynek elháritása éppen olyan feladat, mint a közutak nyári fenntartása. A közúti közlekedés érdeke az, hogy az év minden hónapjában a jármüvek biztonsággal közlekedhessenek. Ennek érdekében az útmesterségeket ellátták hótoló, sószóró