35 Év A Közutak Szolgálatában (Békéscsaba, 2003)

I. Történeti áttekintés a békés megyei közúthálózat kialakulásáról, szervezeteiről

A 18. századtól 1850-ig Az utak építésének és fenntartásának központi szabályozására csak a 18. század elején került sor. 1715-ben alighogy helyreállt a megyei közigazgatás, megindult az utak és hidak javítása, az egész 18. század tele van ezzel kapcsolatos megyei intézkedésekkel. A legjobban karbantartott utak a postautak voltak. A korábban megnyílt Arad-Pest postaút csak a vármegye déli csücskét érintette Komlóson, Orosházán át. Az első, a vármegyét is átszelő postaúton 1788. március l-jén indult meg a forgalom Orosháza-Csaba-Nagyvárad útvonalon, postaállomást Orosházán, Csabán, Gyulán létesítettek. Legnehezebb szakasza a Gyula és Sarkad közötti rész volt, az ún. „Remeteházi gát", amelynek javítása sűrűn szerepel a jegyzőkönyvekben. A század végén egyre sürgetőbbé vált a közlekedés biztonságosabbá tétele, mert a bizonytalan útviszonyok miatt a bőven termő békési föld gabonája gyakran a gazda nyakán maradt. Az 1890-es évek végén meg is épült az első kőút, Gyula főutcája, egyben a megyei postaút része, de javítása folytonos gondot okozott a 19. század első évtizedeiben is. A további kőútépítés elmaradt. Az 1800-as évek elején elhatározták a 3-4 évenként javítandó fahidak átépítését is kőhidakká. A napóleoni háborúk után beállt pénzválság miatt azonban csak a gyulai két híd, a Bárdos-híd és a Nagy híd (vagy Kapus-híd) készült el. Mindkettő ma is üzemel, utóbbi az ország legnagyobb ívű téglaboltozatos hídja. A megye többi hídját a hatalmas költségek miatt már csak fából újították fel. A hídépítéshez a követ az erdélyi hegyekből szállították nagy költséggel. 1837-ben a megye leghosszabb hídja a 31 öl hosszú körösladányi Sebes-Körös-híd volt. Az útépítési munkálatokat a megyei mérnök irányította, ő mérte fel az évenként szükséges munkálatokat, s igényelte a szükséges igás és kézi napszámot. A közmunka kiállítását és a helyi ellenőrzést a szolgabíró végezte. Az utak, töltések javításához helyben található anyagot használtak. Kő nem lévén a felhasznált föld az esőzések alkalmával hamar átázott. Az 1844. évi IX. te. szabályozta a közmunkák felhasználását. Ennek alapján Békés megyében 6 országos utat jelöltek ki - köztük a postautakat -, amelyeket a közmunka felhasználásával a vármegye tartott fenn, a többi útról az uradalmaknak és a községeknek kellett gondoskodni. Ez a felosztás érvényben maradt az abszolutizmus koráig. Jellegzetes építményei voltak a korabeli közlekedésnek az útmenti csárdák, pihenő- és szálláshelyei utasnak, állatnak egyaránt. A 19. század közepén 41 található belőlük a megyében, közülük a kondorosi csárda országszerte ismert. Az abszolutizmus időszaka (1850-1867) Az osztrák birodalmi szemlélettel gondolkodó abszolutizmus idején a közlekedés fejlesztése mind közgazdasági, mind pedig katonai szempontból fontos feladat volt. Az utakat állami, országos és községi utakra osztályozták. A birodalom szempontjából fontos ún. állami út nem volt a megyében - a legközelebbi az arad-nagyváradi út volt -, az országos utak az összbirodalom szempontjából nem, csak országos szempontból voltak fontosak. A régi Békés vármegye területén 10 ilyen út volt, jórészt posta- és kereskedelmi út. A községi utaknak se szeri, se száma. A fentieken kívül a hidak és révek egy részét magánosok tartották fenn, használatukért vámot szedhettek. 1851-re befejezték az útépítés szervezetének kialakítását. Az ország nagy részét átfogó öt kerületi központban kerületi építési igazgatóságot állítottak fel - kerületünkben Nagyváradon -, a megyékben építészeti hivatalok működtek. Járásonként egy-egy útbiztost alkalmaztak, feladatuk volt az útépítések, javítások felügyelete. Békés vármegye 5 járásában 5 útbiztos működött, akik egyben az útmesterek feladatát is elvégezték. Az utak fenntartása továbbra is közmunkával történt, de most lehetővé tették a közmunka megváltását, amellyel egyre több település élt is. Az 1850-es években nagyarányú kőútépítési programot dolgoztak ki, de csak a gyulai Kapus-hídtól a Fekete-Körös hidjáig terjedő 2048 folyóöl hosszúságú útszakasz épült meg, a további építés a kőbeszerzés nehézsége miatt elmaradt. Megállapították, hogy addig nem lesz kőúthálózat a megyében, amíg a kő szállítását meg nem oldják, ezzel olcsóbbá nem teszik az útépítést. A gyulai kőút fenntartására két „úttisztítót és tatarozót" alkalmaztak, ők lettek az első útkaparók a megyében. A kiegyezéstől az első úttörvényig (1867-1890) A kiegyezés után felálló új magyar minisztériumban a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium hatáskörébe tartoztak az utak. Megyénként államépítészeti hivatalokat állítottak fel, a Gyulán székelő hivatal első vezetője Hódy Lajos volt, Vásárhelyi Pál veje. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS 35