35 Év A Közutak Szolgálatában (Békéscsaba, 2003)

II. Arcok és emberek

BOROS JÓZSEF Igazgató 1970-1983 között, majd a Szolnoki KIG idején műszaki igazgató 1990-ig - A békéscsabai igazgatóság második igazgatója voltál. Gondolom, nem az ismeretlenségből kerültél a kinevezők látószögébe. A Gyulai Vízügynél dolgoztam, amikor a megye akkori vezetői megkerestek és felkértek a Békéscsabai Közúti Igazgatóság irányítására. A szakmai múltam nem volt ismeretlen előttük. Igaz, vízépítő szakon végeztem, mint pályakezdő két évet dolgoztam a Debreceni Vízügynél. Ezután a Szabolcs Megyei Beruházási Irodánál, majd az Egri Közúti Igazgatóság Nógrád Megyei Kirendeltségén Salgótarjánban. Itt kerültem kapcsolatba a közutas munkával. Itt szerettem meg az útfenntartást, a közlekedők kiszolgálását. - Egy alig megalakult igazgatóság élére kerültél. Milyennek láttad a megye helyzetét? Kezdetleges, szerény útmesterségi telepeink voltak. Gyomán, Békéscsabán rozoga felvonulási épületekből lettek kialakítva irodák, raktárak. Ekkor még a géppark is kezdetleges volt. Ezen szerény körülmények között kellett dolgozni és közben elkezdeni a modernizálást. A korábbi tapasztalatok alapján, az akkori megyei tanácsi vezetők, a minisztériumi szakvezetők segítségével sikerült elindítani a korszerű telephelyek létesítését. Személy- és tehergépkocsik, munkagépek, kisgépek beállításával elindulhattunk a téli-nyári önálló útfenntartás felé. - Mik voltak az időszak meghatározó munkái? Nehéz erre válaszolni. Visszatekintve olyan érzésem van, hogy egészében a tizenhárom év munkáját emelném ki. Az Út-, Híd- és Vízműépítési Technikum ontotta a jobbnál jobb középvezetőket, tehát volt kivel irányítani. A szélesítési program máig meghatározó a megye úthálózatában. A hídépítési program keretében a Körösökön a keskeny vashidak helyett korszerű vasbeton hidak épültek. Az árvizek okozta károk helyreállításában a szomszéd megyék is segítettek. Nagyon sok hasznos újítás született. Összegezve, a feladatokhoz szükséges lehetőségek mindig összejöttek: ember, gép, technikai fejlesztés. Nagyon sokat dolgoztunk akkor. Ezt akkor láthatjuk igazán ha összehasonlítjuk, hogy mennyi volt az egy év alatt bedolgozott anyag össztonnája akkor és most. - Több mint tíz évi igazgatói működésed idejéből mit emelnél ki? Sok mindent. Az előbb említett sok munka mellett volt erőnk, időnk egymásra is. A központ udvarában a KISZ-klubban nagyon sokat beszélgettünk egy-két sör mellett az éppen aktuális témákról. Ilyen volt például a gyulai határátkelő építése, vagy a soron következő sportnap tervezgetése. Nagyon büszke vagyok az üzemmérnökségek kiépítésére, a gépüzem korszerűsítésére. Ebben élen jártunk országos viszonylatban is. -Messzire kerültél a megyétől. Jelenleg mivel foglalkozol? A megyék összevonásával a központ Szolnok lett, s engem műszaki igazgatónak kértek fel. Választanom kellett. Ha továbbra is azt akarom, hogy közöm legyen Békés megyéhez, el kellett fogadnom az új helyzetet. Elfogadtam, így családostól Szolnokra költöztünk. Itt ért utol a nyugdíj 1990-ben. Mindig fogadkoztam, ha egyszer nyugdíjas leszek, végre jól kialszom magam. Ez megtörtént. Volt egy másik fogadkozásom is: bejutni a Szabó Ervin Könyvtárba. Bár már ingyen utazhatom - ezt kéthetente meg is teszem -, de még mindig nem sikerült eljutnom a könyvtárba, igaz, közben homokbányát üzemeltettem. Két lányom öt unokával tett gyakorló nagyapává. Imádok építkezni, segítkezni a családban. Örülök, hogy ezt elmondhattam. A Békés megyében eltöltött bő évtized életem meghatározó időszaka volt. Kicsit meghatódva, jóleső érzéssel gondolok a régi kollégákra, barátokra. Kívánok mindenkinek egészséges, dolgos napokat. BOROS JÓZSEF IGAZGATÓ (BALRÓL AZ ELSŐ) EGY RENDEZVÉNYEN 1977-BEN AZ IGAZGATÓSÁG DOLGOZÓI KÖZÖTT ARCOK ÉS EMBEREK W " K H T H 35