35 Év A Közutak Szolgálatában (Békéscsaba, 2003)

V. 35 év a szakmai munka tükrében

A „TÖRZSKÖNYVEKTŐL" AZ OKA 2000 ADATBANKIG Az 1920-1940 közötti években minden közútról törzskönyvet vezettek. Ebben feljegyzésre kerül­tek a tulajdonjoggal kapcsolatos adatok, vala­mint a közúthoz tartozó földterületek, a műtár­gyak és úttesttartozékok adatai. Fontos részt képviselt az út környékén meglé­vő geodéziai alappontok és az úthatárpontok jegyzéke és ezek helyszínrajza. A műszaki mellékletek remekei voltak a kézzel kihúzott és színezett helyszínrajzok, valamint a műszaki leírások. A törzskönyvet sok esetben patinás viaszpe­cséttel hitelesítették. Az évek során az utakon történt változások nem minden esetben lettek átvezetve, így ez a tí­pusú nyilvántartás az 1945 utáni években abba­maradt. Az 1950-es évek végétől az útnyilván­tartás útkategóriák szerint listákban történt. Ekkor már az egyre növekvő szilárd burkola­tok megkövetelték a burkolattípus és a szélesség terület szerinti nyilvántartást is. Minden év végén nagy munka volt, hogy az évi változások pontosan nyilvántartásba kerül­jenek. Előszeretettel a kezdő technikusokat bízták meg ezzel a feladattal. Sok „kockás füzet" szolgált akkor útadat­bankként. A hivatalos december 31-i állapotot eleinte nagy alakú nyomdailag előállított fejlé­ces fűzött táblázatokba, majd 1967-től már csak kézzel írott fejléces lapokra gépelték és könyv­kötővel beköttetve archiválták. 1970 volt az első év, amikor az országos szerve­zetként létrehozott Közlekedésépítési Szervező és Adatfeldolgozó Egyesülés (UTORG) már SIE­MENS számítógépen végezte az úthálózati ki­mutatások nyomtatott formájú elkészítését. Az UTORG korszak 1990-ig tartott. Eleinte a december 31-i állapotnak megfelelő éves válto­zások bizonylatokon megküldött adatai csak május tájékán kerültek vissza kinyomtatottan az igazgatósághoz, s sokszor sok hibával. Ha a hibajavítást is becsülettel elvégeztük, szeptember tájékára lett hivatalos - a januári 1-i állapotot tükröző - úthálózati kimutatásunk. Időközben a számítástechnika fejlődésével elő­ször 1986-ban Commodore 64 típusú számító­gépre a Szolnoki KIG szakemberei által kifejlesz­tett útadatbázissal állítottunk elő úthálózati kimutatást. Ezt már helyben bármikor lehetett pontosítani, karbantartani. Időközben az 1980-as évek elején új igény ke­letkezett az útnyilvántartás terén. Az egyre több gépi útállapotmérő gépkocsi ki­lométerórához kapcsolt távmérővel mérte az úthosszát és nem tudta figyelembe venni a jól­rosszul kihelyezett km-jeleket. Ekkor teremtődött meg az ún. kettős helyazo­nosítás, miszerint a hálózat alappontjai a közúti csomópontok, s az úthálózat hossza a köztük lé­vő abszolút hosszak összege. így minden kihelyezett km-jelzés bemérésre került az őt megelőző csomóponthoz képest. A felméréseket minden megyében az erre a fel­adatra létrehozott új beosztás, az ún. megfelelő­ségi mérnök végezte személygépkocsiba szerelt ESMÉR-01, később MIHOV, majd a napjainkban is használt LONGER hosszmérő készülékkel. Az így létrehozott új rendszer már magasabb szintű számítástechnikai hátteret igényelt. Ek­kor már elterjedtek a mai típusú személyi számí­tógépek, persze lényegesen kisebb teljesítmé­nyekkel, mint a maiak. 1987-ben kifejlesztésre került a már személyi számítógépeken működő Területi Közúti Adat­bank (TKA) első verziója. - • * AJtiKidq hihe\ AZ ÉVES ÚTHÁLÓZATI VÁLTOZÁSOKAT JELENTŐ LAP AZ 1970-ES ÉVEK ELEJÉN 35 35 ÉV A SZAKMAI MUNKA TÜKRÉBEN

Next

/
Thumbnails
Contents