Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)

I A reformkor útügyéből

A gyűlésen gróf Almásy Alajos 500, Beliczay József táblabíró pedig 10 pengő forintot nyomban felajánlott, „s ez által az egész vállalatnak ösztönt adni szívesek valánaL". A kőmennyiség biztosításához a temesvári kamarai adminisztrációtól a paulisi kőbánya ingyenes vagy jutányos átengedését remélték, Arad megyét a Békésből menő fuvarosok mindennemű támogatására kérték fel. Eközben folytak a körösszabályozási munkálatok, s a terv szerint 54 átvágáshoz 200 000 napszámra volt szükség. Óriási vállalkozása volt ez a megyének. így amikor a következő évben a mérnök beterjesztette az útépítés szállításához szükséges igényeit, a megye úgy határozott, hogy a két munkát egyszerre elvégezni nem tudja. A vizek szabályozása előbb ígér sikert, megoldja a kövek vízi szállítását is, azért az útépítést felfüggesztették, minden erőt a vízszabályozásra fordítottak. A megvett hajóból Remeteházán a követ kirakták, a hajót eladták. A vízi szállítás kihasználása reális lehetőség volt. 1844-ben Csongrád megye azt kérte Békéstől, hogy a szarvasi és gyomai híd újjáépítésekor oly magasra építsék a hidat, hogy „alattuk kereskedő hajók eljárhassanak." A hajók és lápok vontatása miatt gyakori volt a per a hajósok és a birtokosok között. Utóbbiak ugyanis a folyókig használták a földet, így a vontatáshoz nem volt elég hely. A megyegyűlés ismét a kereskedelem, mellé állt, s 1846-ban a folyami hajózás biztosítására hozott határozatot: „Mindinkább érdemelve a közfigyelmet e' vidékre nézve olly szép jövendővel biztató hajózás ügye", megbízták a vízi bizottságot a vontató lovak járásához szükséges partvonal kijelölésére és fenntartására. A hajó vontatás - a vízi közlekedésnek ez a klasszikus formája - tehát a Körösökön is folyt, ha kevés szó is esik róla. A megyei utak és gátak osztályozására gyakorta került sor, így 1839-ben is. A megyei mérnök által elkészített tervet a megyegyűlés helybenhagyta, s végrehajtás végett kiadták a szolgabíráknak, valamint megkeresték a szomszédos Csongrád és Heves megyéket, az érdekükben álló útvonalakon vállaljanak részt a gátak javításában. Az 1844-i IX. te. szabályozta a közmunkát és annak felhasználását. Békés megye 1845. december 18-án tartott közgyűlésén fogadta el a víziszabályozási társaság által készített tervezetet, amelyben meghatározták a közmunkából fenntartandó utak jegyzékét. A határozat szerint hat országos utat jelöltek ki: ,,a) Pestről Aradra Szentesen, Orosházán, Tót-Komlóson által Batonya felé vezető posta út. b) Pestről Aradra a pusztaságon által vonuló Szolnok vagy Czibakházától Öcsödön, Szent Andráson, Szarvason, Csór vason, Gerendáson által medgyenek. c) Szegedről Váradra Vásárhelyről Orosházán, Csabán, Gyulán által Sarkad felé vezető országút melly Orosházától kezdve postaút is. d) Szegedről Debreczenbe vezető út elágazik a' Szeged-váradi útból Csabánál, 's pedig megy Békés - Ladány, Szeghalom 's Gyarmaton által Zsáka felé. e) Debreczentől Aradra vezető út, elágazik Csabánál 's megy Kétegyházán által Lökösházának. /) Pestről Váradnak Túrról, Gyomán Ladányon által Okánynak." A hat országos utat - egyben megyei főközlekedési utat - kiegészítette a Gyula-Békés-Berény-GyomaEndrőd és Szarvas között létező útvonal. Ezeket az utakat a rajta lévő hidakkal tehát közmunka felhasználásával a megye tartotta fenn - ha földesúri kiváltság nincs rajta. A határozat szerint a többi útról is gondoskodni kell: „kellő szélességben és jó állapotban tartassanak és a rajtok lévő hidakról gondoskodjanak jövendőre az illető uradalmak és községek." A megyei utaknak ez a felosztása az abszolutizmus koráig maradt érvényben. SZÉCHENYI ISTVÁN TERVEZETE A magyar közlekedésügy első nagy egyénisége Széchenyi István volt. Külföldi utazásai során taapsztalhatta az utak fontosságát az állam életében: „minél könnyebb és szabadabb a circuláció, annál elevenebb, egészségesebb és erősebb egy test, annál jobban működik egy erőmű és ugyanígy az ország is" - írja a Stádiumban. 1848-ban tervezetet készített az ország úthálózatának kiépítésére: Javaslat a magyar közlekedésügy rendezéséről címmel. Elképzelése szerint a forgalom gerincét a vasúthálózat alkotja, ennek kiegészítője a közút. Az alföldön, ahol kőbánya nincs, az építkezés a vasútépítéssel kezdődjék, s a vasút segítségével kőhöz juttatnák a vidéket. Tervezete szerint L, II. és III. rendű utak épülnének ki. Tíz év alatt az I. rendűből 526, a II. rendűből 212,5 és a III. rendűből 57 mérföld, összesen 795,5 mérföld (5992 km) út megépítését javasolta. Az országgyűlés a tervezetet elfogadta, s mint az 1848.-Í XXX. te. törvényerőre emelkedett. Széchenyi tervezete szerint Békés megyében I. rendű út nem épült volna. II. rendű volt a megye mellett haladó Nagyvárad-Szalon ta-Arad közötti út, és III. rendű útként épült volna meg Szarvastól a tervezett vasútállomásig, Csabán a központtól a vasútállomásig, valamint a Békéscsaba-Gyula közötti útvonal. Széchenyi elképzeléseit a szabadságharc meghiúsította, az osztrák abszolutizmus pedig új alapokon kezdte meg a magyar útépítés kifejlesztését.

11 27