Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)

A megye közúthálózata a felszabadulás után 1945-1983

A tanácsi úthálózatba elsősorban belterületi utak és külterületi közforgalmi, de nem országos közutak tartoznak. Végül saját használati út az erdő- és mezőgazdasági, ipari stb. utak. A hatvanas évek első felében indult meg megyénkben az utak nagyobb mértékű korszerűsítése: szélesítési munkák, burkolaterősítés, pályakorrekciók stb. A távlati terv szellemében a III. ötéves terv (1966-1970) célkitűzéseit a következőkben határozták meg: a leromlott úthálózatot a közepes színvonalra kell emelni az első portalanítást el kell végezni minden makadámúton. az útfenntartásban át kell térni a TMK-rendszerű fenntartásra előtérbe kell helyezni a víztelenítés megoldását Békés megye útjainak átlagszélessége 4,5 méter volt, s ez nagyban befolyásolta az utak állapotát, romlását. Két jármű találkozásánál már igénybe kellett venni az útpadkát, s ez a burkolat szennyeződéséhez, gyors elhasználódásához vezetett. Az elsőrendű feladat a leromlott úthálózat feljavítása és portalanítása volt. A tervidőszakban 145 980 m

a útfelületen kátyúzást végeztek a következő megoszlásban: szárazkátyúzás 32 112 t kátyúzás alákenéssel 52 396 t kátyúzás hideg aszfalttal 61 271 t kátyúzás meleg aszfalttal 201 t A tervidőszak első felében száraz és alákenéses kátyúzással dolgoztak elsősorban. Az utak javulásával, a portalanítás előrehaladásával azonban ez a technológia már nem felelt meg a felület kezelésére, korszerűbb anyag bedolgozására kellett áttérni. 1966-tól vették először tervbe a hideg aszfaltos kátyúzást, s 1967-től évi 10-15 °°o tonna anyag bedolgozását érték el. A tervben kitűzött 1 800 000 m

2 útfelület helyett 1 911 180 m

2-t portalanítottak, s ezzel 1969 végére - az országos átlaggal egy időben - befejeződött az utak portalanítása. Ilyen jellegű feladatot 1970-re már be sem terveztek, sőt: második és további portalanítást végeztek 3 653 690 m

2 útfelületen. Az országos statisztika szerint azonban három megyében - köztük Békésben is - 100 km feletti portalanított út maradt. A portalanítás befejezéséig jellemző volt a munka elaprózottsága, egy időben több helyen végeztek munkát a megye területén az ember és a gépek megosztásával. A portalanítás befejezése után a koncentrált munkavégzésre való áttérés lett a cél. 1969-től TMK-terv szerint gondozták az utakat. Aszfaltszőnyeges javítással 1969 óta dolgoznak a megyében. Az útkorszerűsítés elsősorban a II. ötéves tervben volt számottevő: 193,4 km utat érintett. A

III. ötéves tervben a korszerűsítés a magasabb követelmények miatt lelassult, s 69,8 km út elkészülését tartja számon az országos statisztika. Az igazgatóság ötéves tervjelentése szerint 1967-1970 között vállalati munkában 10,947 km főútvonalat és 80,055 km alsóbbrendő utat korszerűsítettek. A II. ötéves terv jelentősebb útkorszerűsítése: a békéscsaba-dobozi (9,8 km), a mezőberény-gyomai (19 km), a gyula-eleki (11,3 km), a makó-békéscsabai (21,3 km) és makó-gyulai (12,9 km) út szakaszai. A III. ötéves terv idején korszerűsített hosszabb alsórendű útszakaszok: az orosháza-tótkomlósi (15,300 km) a kisújszállás-körösladányi (10,900 km) és a gyula-pitvarosi út (13,200 km) szakaszai. Egyetlen bekötőút épült a tervidőszakban, a bélmegyer-fáspusztai 3,2 km-es út. (Az előző ötéves tervben a nagykamarási 4,1 km-es bekötőút.) A hatvanas években 2 db 20 m-nél nagyobb fesztávolságú híd megépítésére került sor: 1966-ban készült el a szarvasi Holt-Körös 27 méteres hídja, az 1946-ban épített endrődi ideiglenes Hármas-Körös-híd 50 méteres nyílásának átépítése 1968-ban fejeződött be. 1945-1970 között 168,80 méternyi 20 méternél nagyobb fesztávú híd készült el a megyében. Itt kell megemlítenünk a békéscsabai felüljárónak 1964-1965-ben történt átépítését 8,5 m-ről 12 m-re szélesítve, 10,2 millió Ft költséggel. A téli forgalombiztosításban a síkosság elleni védekezés került előtérbe. A tervidőszak első két évében még használták a salakot és homokot, ezután fokozatosan áttértek az ipari só használatára: 1968-ban még csak a főútvonalakon, 1969-től a fontosabb alsóbbrendű útvonalakon is bevezették az utak sózását. Érdemes áttekintenünk a tervidőszakban az Igazgatóság létszámának alakulását és összetételének változását: 1966 1967 1968 1969 1970 Vezető, ügyintéző 26 28 34 53 57 Motoros útőr 5 4 8 11 Útőr 221 209 184 158 143 Tehergépkocsiés vontatóvezető 15 16 Gépkezelő 12 13 Javítóműhelyi dolgozó 2 2 2 12 15 Kisegítő 6 8 6 11 13 Állandó főfoglalkozású alkalmazott 229 224 196 216 211 Összes dolgozó 321 3 lő 279 288 301 A táblázatból kitűnik, hogy az összlétszámban alig van változás - inkább némi csökkenés figyelhető meg -, a létszám összetételében azonban minőségi változás tapasztalható 1969-től, s ez összefügg a Békéscsabai Közúti Igazgatóság megalakulásával. A BÉKÉSCSABAI KÖZÚTI IGAZGATÓSÁG (1969-1983) Már a hatvanas években felmerült az a gondolat, hogy szükség van a megyénkénti közúti igazgatóságok szervezésére. Ennek eredményeként, 1966. november i-től Közúti Kirendeltséget létesítettek Békéscsabán, amely 78