Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)

Előszó

ELŐSZÓ Több hasonló jellegű kiadvány után Békés megye közútjainak történetét veszi kezébe az olvasó. Olyan megyéét, amelynek természetföldrajzi adottságai, történelmi múltja elüt a Dunántúlétól vagy Észak-Magyarországétól. Alföldi adottságok s az Alföld történelmi múltja tükröződik a közutak történetében is. A római hódítás elkerülte ezt a vidéket, így a dunántúlihoz hasonló híres hadiutakat ne keressünk ezen a tájon. Sajátos építőanyaga, a sár miatt nemcsak kevés műemléke maradt fenn, hanem utait is gyorsan múló anyagból készítette a kor embere, vagy éppen nem készítette, hanem választotta, torony iránt, ha lehetett, s ettől csak akkor tért el, ha a felszíni formák, a nedvesebb részek más területekre kényszerítették. Ezen járt földesúr, jobbágy egyaránt, kitéve az utazással járó veszedelmeknek. Korabeli utazók rémtörténeteket írnak az alföldi utazásról a középkortól a ig. századig. S ha az alföld ilyen volt, méginkább nehéz volt a közlekedés Békés megyében, ahol szeszélyesen kanyargó folyók zabolátlanul szabdalták át a megye északi részét, ahonnan a lakosság csak csónakkal vagy sárhajóval tartotta a kapcsolatot a külvilággal, tudott kitörni természet alkotta elzártságából. Az építőanyag hiánya miatt az első kövezett út csak a 18. század végén épült az akkori megyeszékhelyen egy rövidke szakaszon, az is nemegyszer elsüllyedt a sárban, s közel száz évet kellett várni, hogy újabb útszakaszok épüljenek. Végül is a vasútépítésekkel oldódott meg a közútépítés legnagyobb akadálya, az anyagszállítás. A vasút csábító ereje késztette az ,,indóházi utak" építésére a településeket, amely a település közepét kötötte össze a vasútállomással, s apró útszakaszokként fűződtek rá az alföldön átvezető vasútvonalakra. A sikereken felbuzdulva néhány város vállalkozott más utcák kövezésére is, majd a községeket itt-ott összekötő utak tették elviselhetőbbé a közúti közlekedést. A múlt század végén került sor az első nagyobb vállalkozásra, amikor megépült az első alföldi transzverzális út, amely megyénken is áthaladt, s amelyet újabbak követtek. Az állami utak mögött jóval elmaradtak a megyei utak, a községi utakon pedig menthetetlenül a sár volt az úr. Közutaink építésében, az elzártság felszámolásában nagy utat tettünk meg a felszabadulás óta eltelt négy évtizedben. A közúti közlekedés forradalmi átalakulása megkövetelte az úthálózat modern átépítését, az utak korszerűsítését. Békés megyében, ha időnként más-más keretek között is, a cél mindig azonos maradt: lépést tartani a kor követelte közúti igényekkel, megteremteni a modern közúti közlekedés lehetőségeit megyénkben is. Nem kevés munkát végeztünk az elmúlt negyven év alatt, eredményeink a befektetett munkát dicsérik. Az öröklött múlthoz viszonyított hatalmas változás mellett azonban nem hallgathatjuk el, hogy a megye úthálózatának fejlődése elmaradt az országos átlagtól, hogy lehetőségeink behatároltak, hogy tennivaló jócskán akad még mind az utak fenntartásában, mind korszerűsítésében. Bizton tudjuk, hogy a következő nemzedékek is sikeresen fogják megoldani a jövendő feladatait, s a folyton fejlődő technika és technológia vívmányait felhasználva úgy végzik munkájukat, hogy a közlekedési eszközök rohamos fejlődésével még közelebb hozzák egymáshoz megyénk településeit és a benne lakó embereket a munka egyetlen értelme, az ember érdekében. BOROS JÓZSEF igazgató 5