Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)

Az első úttörvénytől a világháború végéig 1890-1918

volt, sőt nemcsak az orosházi útig, hanem egészen a megyehatárig. Mivel a minisztériumtól pénzt nem remélhettek, s mivel a vármegyei előlegezési lehetőség is kimerült az előbbi utak építésével, a pusztaföldvári módszert nem alkalmazhatták. Megoldásként kéréssel fordultak a miniszterhez, ebben azt kérték, ha a III. transzverzális utat a tervezett 5 év után (1904-ig) sem kezdik meg állami költségvetésből kiépíteni, engedélyezze a békéscsabacsanádapácai 16,3 km-es út megyei kezdeményezésre történő kiépítését. A szükséges fedezetet Békéscsaba vállalta magára. Ugyanakkor kérték a minisztert, ha a transzverzális út építése megkezdődik, a békéscsabaapácai úttal kezdjék a munkálatokat, azaz visszatérítés esetén Békéscsaba mielőbb visszakaphassa a kölcsönt. Az útszakasz költségvetése 275 000 K volt, s 1904. november 24-én adták át a forgalomnak. Az útépítésben nem volt meg az összhang a megyék között. A csanád megyei szakasz kiépítéséhez csak 1908-ban járult hozzá a miniszter, a következő év végén volt a versenytárgyalás, s a rövid, 5,5 km-es szakaszt 1910 végén adták át a forgalomnak. Míg az eddigi útépítések megyei vállalkozásként indultak, nem várva meg az állami útépítést, a transzverzális út utolsó két szakasza (Szeghalom-Körösladány és Szeghalom-Csökmő) már a II. transzverzális út befejezése után állami beruházásként épült. 1908. február 20-ára tűzték ki a versenytárgyalást, amelyet a Kissebesi Kőbánya Rt nyert meg 255 980 K-s ajánlattal, s a földmunkák egy részét május elejére átadta. A transzverzális út eddig még ki nem épített, megyén kívüli szakaszát, valamint a szeghalom-füzesgyarmati kiágazást valószínűleg csak 1909-ben építette ki az állam. Az orosháza-hódmezővásárhelyi út Békés megyére eső 3596 km-es szakaszát már beruházási hitel terhére építették a vásárhelyi szakasszal egy időben, a versenytárgyalást a szegedi államépítészeti hivatal hirdette meg. A legnehezebb feladat a szeghalom-csökmői úton várt az építőkre. A szikes talajt előbb ki kellett szárítani, hiába érkeztek rendszeresen a kővonatok, az építéshez csak a jobb idő beálltával kerülhetett sor. A hengerezést a szeghalom-körösladányi szakaszon kezdték meg, ahol a földmunkák már 1904-ben elkészültek, ezt az útszakaszt 1909 végére át is adták. A csökmői úton azonban „az elposványosodott" talaj miatt a hengerezés lassan haladt, a szikes talaj nem bírta a henger nyomását. Folyton elakadt, ezért lovas henger alkalmazására kényszerültek. 1910-ben újrakezdték a hengerlést, de októberben újra csak sikertelenségről számolnak be. Az utat nem tudták megkötni. Ekkor kísérletet tettek a kavics megkötésére úgy, hogy a pályát agyagos homokkal fedték, s kellő öntözés után hengerelték. Ez a módszer előbb kedvezőnek mutatkozott, de decemberben ismét arról számolnak be, hogy a kavicságy helyenként nem tudott megkötni, a szikes talaj miatt ez a módszer sem vált be. A következőkben már csak abban bízhattak, hogy a kocsiforgalom megoldja a problémát. Ezzel lezárult a csökmői útépítés ügye. A transzverzális út utolsó építési periódusa a pusztaföldvár-apáca-gerendási út Csanád megyére eső 9-km-es szakaszának építése volt. Erre csak 1909-ben tartották meg a versenytárgyalást, s az építést 1910-ben fejezték be. Ezzel a III. transzverzális út építése befejeződött. 1909-ben még nem dőlt el, hogy a III. transzverzális utat hol kössék össze az I. transzverzális úttal. Békés megye az orosháza-szentesi út kikövezését javasolta, mert ezzel Szentes felé kőút épülne, s a két város közötti puszták forgalmát Orosháza felé irányítanák, egyben a „vármegye egyetlen fürdőjének, Gyopárosnak is hozzá jutást biztosítana, fellendítené a fürdő forgalmát." Az útépítés már 1906-ban felvetődött, mivel a Csongrád megyei szakasz ekkorra kiépült. A tervezetet a miniszter elfogadta, a földmunkákat 1911 elején kezdték el. A nagyrészt megyei költségen megépült transzverzális út orosházi 42 km-es szakaszát 1912-ben, a többit 1913-ban kívánta átvenni az állam. A békéscsaba-orosházi út építési költségeket 1912-ben meg is térítette, a békés-berettyóújfalui 46,6 km-es szakasz 1913. május i-én került állami kezelésbe. ÚTÉPÍTÉS 1904 UTÁN 1904-ben a XIV. te, az ún. „Beruházási törvény" új lehetőséget adott az utak építéséhez, megteremtve a pénzügyi alapot a hosszabb távú útépítésekre. Az 1893-ban megállapított 430 km törvényhatósági út 1904-re 366 km-re csökkent. Ebből 116 km volt kiépített út, 250 km kiépítetlen. Az összes törvényhatósági út kiépítéséhez 4 855 806 koronára lett volna szükség. Ebből megyei költségvetésből 1 578 420 koronára számított a minisztérium, s 81 km út kiépítését tette lehetővé, de minden más építkezésre képtelen lett volna a megye, ugyanakkor maradna még 169 km kövezetlen út. Ennek kövezéséhez 2 290 000 korona beruházási hitelre lett volna szükség. Mivel Békés megye is alaposan megterhelte pénztárát a századfordulón kiépült keskenyvágányú vasutak finanszírozásával (1 804 000 koronát fektettek vasúti részvényekbe), a megyegyűlés a vasúti részvények állami átvételét szerette volna elérni. Mivel azonban a II. transzverzális út építése miatt az állam költségvetése le volt kötve, ezt az utat kevésbé tartották járhatónak. Végül is a beruházási törvényjavaslatba Békés megyét 199 km út megépítésével vették fel, s a következő kép alakult ki: kiépült kőút van 166 km beruházási törv. szerint 1905-1908 között kiépül 199 km kiépítetlen marad 51 km törvényhatósági út. A 199 km út beruházási költsége: 4 855 806 K ebből: állami tedezet 2 290 000 K útalapból biztosítva 1 578 420 K A megyegyűlés megállapította, hogy ezt a megtér54