Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)
A kiegyezéstől az első úttörvényig 1867-1890
6. / A KIEGYEZÉSTŐL AZ ELSŐ ÚTTÖRVÉNYIG 1867-1890 Akiegyezés után megalakult magyar minisztériumban az útügy a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumhoz tartozott. Az útügy megyei szerveiként 46 megyében megszervezték az államépítészeti hivatalokat. Ezek feladata volt az utak építése és fenntartása körüli műszaki teendők ellátása, a munkálatok feletti felügyelet. Elkészítette a megyei közmunkaelőirányzatot, az ebben felvett építkezések tervezetét. Vezette a nagyobb építkezéseket, valamint felülvizsgálta a főszolgabírók által irányított munkákat. Békés megyében a Gyulán székelő hivatal első vezetője Hódy Lajos volt, aki Vásárhelyi Bertát, Vásárhelyi Pál leányát vette feleségül. A megyei mérnöki hivatal kiváló vezetője, Bodoky Károly 1868-ban meghalt. Az utak közvetlen felügyeletével megbízott hivatal apparátusára jellemző, hogy „mérnöki szolgaszemélyzete" mindössze 3 főből állt, így a megyegyűlés is megállapította, hogy feladatát képtelen ellátni. A megyei mérnök mellett tiszteletbeli mérnököket is említenek a jegyzőkönyvek, akik meghatározott feladatokat végeztek a megyegyűlés felkérésére. A megyegyűlés „megyei útépítési bizottmányt" választott, akik a megyei mérnöki hivatal mellett a megyegyűlés megbízásából végezték feladatukat. Szerepüket később a „közigazgatási bizottmány" vette át. Az új magyar minisztérium átvette az állami utakat - ilyen Békés megyében nem volt -, az országos utak törvényhatósági utakká váltak, a többi út községi útként szerepel. A megyebeli országos és egyéb közlekedési utakról a megyegyűlés már 1867. november 25-én tervezetet fogadott el, amelyet a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumhoz felterjesztett. Ennek további sorsa ismeretlen. Annyit tudunk róla, hogy a tervezetre 1869-ig még nem kaptak választ. 1871-ben Baldácsy Antal báró tervezetet dolgozott ki az alföld úthálózatának kiépítésére. Véleménye szerint tervezetének célja „azon badar hiedelmet leküzdeni, hogy az alföldön kőutak lehetetlenek," ugyanakkor az építkezés sikerét központi irányításban keresi: „...ha ilyen főkérdést tovább is a megyei érdeknek lenni véljük, táblabírói bölcsességgel Csongrád vagy Békés megyére bízzuk, hogy ő mikép fog majdan magán segíteni és hogyan fog feneketlen saraiból kimászni, ... akkor a mi jobb érzés még volna az emberekben, az is okvetlenül leromboljuk." Tervezetének érdekessége, hogy a megyét érintő úthálózat a megye északi részén, a Sárrét vidékén szelné át sűrűbben a területet, s Dévaványa fontos közlekedési csomóponttá vált volna. Az építőanyagot a mátravidéki kőbányákból vízi úton tervezte a legközelebbi kikötőig leszállítani, így Tiszafüred, Tiszabő, Csongrád lettek volna a Békés megyei úthálózat kiépítésének kikötői. Az erdélyi kőbányák köveinek szállítására a Marost használta volna fel. 1 mérföldnyi út kövezésére 3000 köböl követ tervezett. Baldácsy nagy gonddal és számításokkal kidolgozott tervezete csak terv maradt. Az állami utak építésénél elvként fogadták el, hogy vasúttal párhuzamosan állami utak nem épülnek. így amikor 1868-ban a megyegyűlés kérte, hogy a csabasarkadi vonalat - ezt a közel száz éves postautat - a „királyi országutak" sorába vegyék fel, a minisztérium nem teljesítette a megye kérését. A csaba-sarkad-nagyváradi vasút tervei ugyanis már elkészültek, és azzal párhuzamos volt az út, másrészt állami útként az Arad-Sarkad-Nagy-. várad közötti utat kívánták felvenni, amely Gyulán, Kétegyházán át vezetett. Ez az út a továbbiakban éveken át úgy szerepel, mint „elvileg" állami út. Az út kiépítését azonban az állam nem vállalta, s az útépítési huzavonát úgy oldották meg, hogy megállapították, a „megyei mérnök által tévesen" tartották számon állami útként. 1871-ben vetették fel a Békéscsaba-Békés-Kör ösladány-Füzesgyarmaton át Debrecenbe vezető útnak állami úttá nyilvánítását. Két évtizedet kellett várni, míg ez a terv valóra vált. A megyei utakkal kapcsolatos nagyobb rendezésre 1873-tól készült a megye. „A megyei utak mikénti építésére" bizottságot küldtek ki (tagjai Beliczey István, Justh István, Farkas Béla, Ormós János, valamint a megyei számvevő és a gyulai főszolgabíró), akik megvizsgálván a jelenlegi állapotokat, megállapították, hogy a megyének nincs reménye arra, hogy közmunkából kőutat építsen magának. A közmunka felhasználásának ellenőrzésére a közmunka idejére útfelügyelők kijelölését kérték - ezzel visszatértek az abszolutizmus idején alkalmazott járásonkénti útbiztosi állások visszaállításához -, s a gyulai járásban állandó útfelügyelő felfogadását javasolták évi 200-250 ft fizetéssel, aki a közmunkaidőn túl is folytonosan felügyelné az útviszonyokat, s jó karban tartásáról maga gondoskodna. 37
