Czeglédi Imre: Békés megyei utak (Békéscsaba, 1986)

II. Józseftől a reformkorig

utóda, Stendei Péter három nyílású tervet készített, mivel úgy vélte, hogy a két nyílással a boltozat túl magas lenne, s ebben igaza is volt. A Helytartótanács ezt a tervet sem fogadta el. Stendei halála után Bodoky mérnök új tervét már jóváhagyták, így 1815-ben hozzáfoghattak a híd megépítéséhez. A kőművesmunkát Gyula másik neves építőmestere, Nuszbeck Mihály végezte. A híd költségeire 16 916 Ft-ot irányoztak elő. Az építéshez szükséges 100 köböl terméskövet a milovai kőbányából szállították, 2000 szekérre volt szükség a kőanyag elszállításához. i8iő-ban már elkészült a híd, s a feljárók feltöltésére került sor. A tervezés és kivitelezés közötti időben történt drágulás miatt Nuszbeck az eredeti 3204 Ft munkadíjon felül még 1347 Ft-ot kapott az építésért.

6 A kőhídépítési program ezzel el is akadt, sokáig épültek még fahidak a megyében. A szeghalmi ördögárki híd építésekor 1844-ben is úgy határozott a megye, hogy a téglából épült hídfőket és hídszárnyakat tégla és homok hiányában fából újítsák fel. Különösen a nagyobb vizeken átívelő hidakat építették továbbra is fából. Szarvason a földesúr építette meg a hidat. 1801-ben a megye deputációt küldött ki a kész híd megvizsgálására, mert a földesúr az építés költségeinek visszaszerzése érdekében hídvám szedésére kért engedélyt. A deputáció jelentéséből ismerjük a híd részletes leírását: „63 öl hoszszúnak, 3 öl 2 láb szélesnek, elegendő magasnak és oly erősnek [találta], hogy nem tsak az árvíznek, de a'Jégnek minden ereit ki álhatja; és hogy a' Hajókázásnak vagy fa szállításának sem lészen akadályozására mivel minden Járom hat ölnyire vagyon egymástól." Túl rajta 370 öl töltés van, szélessége 6 öl, s ezen az árvíz átbocsátására három, egyenként 3 öl 3 láb széles hídfőt építettek, s még egy negyedik is épül 4 öl 4 láb szélességben. Az összes költség 22 337 Ft 18 krajcárt tett ki. A híd megépítésével ,,az Szarvasi Uraság magát a' Publicum és a' Kereskedés eránt valójában érdemessé tette... így tehát, hogy az Uraságnak is tetemes költségei lassan lassan megfordulylyanak, minden környülállások szorgalmatos megfontolása után a' Híd vám meghatároztatik." A kirovásnál a szolnoki és szarvasi hidak 1743-i tarifáját vették figyelembe. Az így meghatározott hídvám azonban kevésnek bizonyult - ez már a következő évben nyilvánvalóvá vált -, „az uraságnak nemhogy haszna, hanem kára lett a hídépítésből" ezért 1803-ban a hídvám felemelését határozták el, „nem lévén ez ollyan nagy Ország uttya" - t. i. ahol a nagy forgalom megfelelő jövedelmet biztosítana. Az 1801-ben megállapított, majd 1803-ban felemelt hídvám a következő volt: 1801 1803 Egy gyalog embertől x

/

2 xr Víixr Egy terhes szekértől 6 8 Egy üres Szekértől 3 4 Egy göbölytől vagy falkás hízott ökrök 1//2 3 egy nem falkás ökörtől 's egy átallyában lótól, tehéntől és tinó marhától 1 2 egy ketske, juh, sertés vagy esztendős borjútól % % Egy öreg Juhtól vagy Hízott Sertéstől ? 1 2 ketske fiútól vagy Báránytól vagy nem számos malatztól vagy veres borjútól % % Mely hídvám aképpen meghatároztatván kiadatik a' Szarvasi Uraságnak oly rendeléssel, hogy a' Vám ház oldalára Táblán fel akasztasson, hogy mindenek és minden időben megláthassák, és hogy a Vámosnak egy alkalmatos és igaz embert állítson Hit alatt, ki az Utasokkal szépen bánnyon és valamint a' maga Uraságát, úgy az Utasokat is tsak leg-kisebbe is meg tsalni ne merészeilyen." A szarvasi híd történetéhez és a kor képéhez hozzátartozik, hogy 1803-ban öreg és ifj. Karátsonyi Sámuel nemes emberek panaszt tettek a megyénél, hogy az általuk hajtott marháikért a hídnál meg vámolták. A megyegyűlés megtárgyalta az ügyet, és „Lengyel László" dekrétumának 3., valamint az 1723.-Í törvény 23. articulusára hivatkozva, amely szerint nemes embert „akár szegény akár gazdag légyen is.. rév vagy vám fizetésére a földesuraság sem a Camara ne szoríthasson Azért tehát ezen Uraság az efféléktől jövendőre nézve törvényes büntetés alatt eltiltatott, és meg hagyatott, hogy többé semmi nemű Nemes Embertől vagy annak Jószágától vámot ne vegyen." Furcsa fonákság, hogy a nemesi kiváltságot a nemes emberrel szemben is meg kellett védeni, a vármegye azonban az Ősi privilégiumra és annak megerősítésére hivatkozva a nemesi adómentességet teljes szigorral betartatta. 1805-ben a gyomai híd épült meg. 1810-1812-ben a komlósi híd építését említik a jegyzőkönyvek, itt 3 híd is épült. 1818-ban Gyomán 2 kisebb, Endrődön a túri országúiban 1 kisebb híd építését határozták el. Az nem mindig deríthető ki, hogy eddig híd nélkül történt-e a közlekedés, mert az új hidat építhették a régi helyébe is. A hidak hosszára 1837-ből rendelkezünk összehasonlító adatokkal: Az Itze-híd 11,5 öl, a Csikos-éri 7,5, a békési Fehér-Körös hídja 22, a fekete-körösi 27, - mindkettő 4 öl széles -, a büngösdi 16 öl hosszú és 3 öl széles, végül a körösladányi 31 öl hosszú és 4 öl széles. A hidak építéséhez szükséges faanyagot a megyén kívüli területekről szerezték be, s a víziutakat is felhasználták faúsztatásra. 1780 körül a Máramarosból a Tiszán és a Körösökön át úsztatták a fát Szarvasra, illetve kis részét a megye északi részéből, a Simai-erdőből. 1802-ben a megyei hidak javításához szükséges 520 oszlop, 1622 palló és 23 járomfa beszerzéséhez a baji, tamásdai, illyei és keményfoki földesuraktól kértek árajánlatot. A tótkomlósi híd építéséhez is Tamásdáról szerezték be a fát, de Szolnok, Nagyvárad és Arad is nem egyszer szerepel beszerzési forrásként. 19