Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

Az utfenntartás fejlődése

- 60 masabb útpályát biztosítottak. Legjobb eredményt a bonyhád-dombővári ut Majos és Szászvár közötti szakasza korszerűsítésénél értünk el. Az útpályát uj zuzottkoreteg behengerlése után - félitatásnak is megfelelően - láttuk el felületi bevonással. A nagy forgalmú utakon, ahol legsürgősebb volt a javítás, ez a felületileg kezelt eljárás már nem volt elegendő. Itt az útszakasz egész zuzottkőrétegét át kellett itatni bitumennel, hogy jó eredményt kapjunk. Erre az PB, a sok olajos része miatt nem volt alkalmas. A sok és nehezen illó olaj a mélyebb rétegekből lassan párolgott el, a zuzottkőszemeket melegben szinte olajozta és az nehezen kötött meg. A forgalom ezalatt a kőpályát deformálta. Olyan bitumenre volt szükségünk, amit a higitószer könnyen kipermeteznetővé tesz, de utána gyorsan elpárolog és a kőpályában csak a kőszemeket jó megkötő bitumen marad. Rövidesen rendelkezésünkre állt a különféle viszkozitású hígított bitumen /HB

Q

, HB-,, HB

2

, HBo/» ami erre már jól megfelelt. Ezzel már gyorsabb ütemben megkezdhettük az utak korszerűsítését és az ún. vizes makadám útpályák fokozatos megszüntetését. Az ún. vizes hengerlések helyett csak HB kötőanyagos hengerléseket végeztünk. i A Közúti Igazgatóság szervezetében megkezdődött az útfenntartás kisgépesitése. A szomszédos utőröket - a kijelölt egyéni szaka-