Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

Társadalmi munka - továbbképzés

- 166 Mi "utasok" több előadást és gyakorlati munkánk elősegítésére vonatkozó több tanulmányt is készítettünk. Az egyik ilyen tanulmányunk - az 1950-es évek első felében - a makadámutak problémáinak megoldásával foglalkozott. A makadámutakat - hibáinak kiküszöbölésével - hogyan lehetne bitumen nélkül a növekvő gépjárműforgalom részére alkalmasabbá tenni? Lényege röviden az volt, hogy a teherviselő zuzottkőváz hézagait a poros zúzalék helyett stabilizált keverékkel /zúzalék, homok, agyag/ töltsük ki. A keverék összeállításánál a szemmegoszlásban a hézagminimumra törekednénk és a szemcsék megkötésére ún. zsiros agyagot vagy bentonitot használnánk. Ez elképzelhető, hiszen sok homokkő kötőanyaga nem más, mint kolloid szemcséjű agyag. A megfelelő szemmegoszlású keverékhez szükséges kevés, 15-20 % agyag kolloid szemei oly nagy felületet képeznek a keverékben, hogy azok felületén elegendő filmszerű vizhártya képződhet, ami a keverék szemcséit egymáshoz kötné. Szárazságban a keverék csak megkeményedne, de nem esne szét. A gépjármű gumiabroncs szívóhatásának jobban ellenállna és a makadám kőpálya nem bomlana meg. Esős időszak alatt pedig, mivel a keverék nagyjából impermeabilis, vizzáró, a kőpálya szétázását, kátyusodását megakadályozza. A csehszlovákiai kollegák - akikkel később a főmérnöki értekezleteken találkoztunk - előadásaiból hallhattuk, hogy ők is különféle agyagos eljárásokat, kezeléseket alkalmaztak a makadámutak javitására. Nálunk a nagylengyel! olajmezők feltárása után a hazai bitumen előállítására hamarosan sor került és igy az agyagos eljárások