Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

Bekötő utak építése

Ezt a talaj szilárdító új technológiai eljárást külföldön már széles területen alkalmazták, annak jelentősége a hazai szak­emberek előtt is ismeretes volt. Hazai szakirodalom is rendel­kezésre állt. Az ország területén abban az időben jórészt bi­tumenes talaj stabilizációs kísérleti útszakaszok készültek, legtöbb Bács megye homokos területén. Később, megfelelő gépi felszereléssel, Somogy megye területén is. Baranya megyében a talaj nagy százaléka iszapos agyagtalaj. Ezért elsősorban a cementes és kisebb mértékben a bitumenes talaj stabilizáció jöhetett volna számitásba. /Ez már bizonyos fokú hátrányt jelentett, mert a Beremendi Cement Müveket még csak alapozták./ A kőbányák közelében még a bányameddő fel­használásával a mechanikai stabilizáció is szóba kerülhetett. A megye területén 1962-ben készült cementes stabilizációs útalap - kisérleti szakaszként - a somogyhárságyi bekötő utón /jelen­leg vásárosbéci bekötő ut 3,600-5,100 km szakasz / 4,5 m szé­lességben és 15 cm vastagságban 6750 nf területen. A kisérleti szakasz 1565 n?-én a cementadagolás 18 kg/nf, 5185 nf-én pedig 22 kg/nf volt. Az előző egységára 24,80 Ft/nf, az utóbbié pedig 27,40 Ft/nf volt. Ugyanilyen vastagságú kő szórt útalap költsége 60.- Ft/nf lett volna. A kísérletet a bekötő ut épitését kivitelező 3. sz. Mély-

Next

/
Thumbnails
Contents