Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

Bekötő utak építése

Ezt a talaj szilárdító új technológiai eljárást külföldön már széles területen alkalmazták, annak jelentősége a hazai szakemberek előtt is ismeretes volt. Hazai szakirodalom is rendelkezésre állt. Az ország területén abban az időben jórészt bitumenes talaj stabilizációs kísérleti útszakaszok készültek, legtöbb Bács megye homokos területén. Később, megfelelő gépi felszereléssel, Somogy megye területén is. Baranya megyében a talaj nagy százaléka iszapos agyagtalaj. Ezért elsősorban a cementes és kisebb mértékben a bitumenes talaj stabilizáció jöhetett volna számitásba. /Ez már bizonyos fokú hátrányt jelentett, mert a Beremendi Cement Müveket még csak alapozták./ A kőbányák közelében még a bányameddő felhasználásával a mechanikai stabilizáció is szóba kerülhetett. A megye területén 1962-ben készült cementes stabilizációs útalap - kisérleti szakaszként - a somogyhárságyi bekötő utón /jelenleg vásárosbéci bekötő ut 3,600-5,100 km szakasz / 4,5 m szélességben és 15 cm vastagságban 6750 nf területen. A kisérleti szakasz 1565 n?-én a cementadagolás 18 kg/nf, 5185 nf-én pedig 22 kg/nf volt. Az előző egységára 24,80 Ft/nf, az utóbbié pedig 27,40 Ft/nf volt. Ugyanilyen vastagságú kő szórt útalap költsége 60.- Ft/nf lett volna. A kísérletet a bekötő ut épitését kivitelező 3. sz. Mély-