Krauter Béla: Baranyai utak (Pécs, 1977)

Bekötő utak építése

- 121 1945-ben, a felszabadulás évében még mindig százon felül volt a bekötetlen községek száma. Az úthálózatba bekötetlen községek többségének ezren aluli és csak 6 községnek volt ezren felüli lakosszáma. A községek lakosszám szerinti megoszlása: ezren felül 5 %, 500-1000 között 18 %, 200-500 között 56 % és 200 alatti egészen kis község 21 % /1960. évi népszámlálási KSH adatok/. A megoszlásból látható, hogy a kiépitésre kerülő bekötő utak nagy százaléka kis forgalmú és kis községek bekötését szolgálja. Az ország 1945. évi forradalmi változása és szocialista átalakulása után a kis községek bekötő útjainak épitésénél már nem lehetett mereven csak a várható forgalmat, az épités gazdaságosságát számitásba venni, hanem a közlekedésfejlesztési és társadalompolitikai szempontokra is figyelmet kellett forditani. Ezekben a kis községekben is dolgozó emberek élnek - elzárva a külvilágtól -, részükre is biztositani kell, hogy a közintézményekkel ellátott nagyobb községekbe minden időben gyorsan eljussanak és a kulturális, szociális, valamint egészségügyi ellátásukról gondoskodni lehessen. A helyi tanácsi szervek ezért a hiányzó bekötő .utak kiépitését mindig is fontosnak tartották és állandóan szorgalmazták. Ez természetes is volt, hiszen a szocializmus célja, hogy a fejlődés során az emelkedő életszinvonalat az ország minden lakosára különbség nélkül kiterjessze.