Bács-Kiskun megyei utak (1977)

II. Utak Bács-Kiskun megyében

4. lfj. Palugyai Imre: Jászkun kerületek — Külső Szolnok vármegye leírása. Pest, 1854. 5. Nagy Szeder I.: idézett mű, 91. old. 6. A térképet közli a Pest megye múltjából c. könyv. Bpest, 1965. 7. Antalffy Gy.: idézett mű, 247. old. 8. Bél Mátyás: Notitia Hungáriáé,.. III. köt. 9. Bács-KK megyei Levéltár — Közhirdetmények jegyzőkönyve — Kunszentmiklós, 1773. 10. BKK megyei Levéltár — Közhirdetmények jegyzőkönyve — Kunszentmiklós, 1787. és 1843—48. 11. Dr. Rapcsányi Jakab: Baja és Bács-Bodrog vármegye községei, Bpest, 1934. 331-333. old. 6. A reformkor útügye A napóleoni háborúkat követő időszakban a nemzeti tudat kibontakozása kedvezően hatott az iparra, a kereskedelemre és a közlekedésre. Mivel a jelenlegi Bács-Kiskun -megye akkor három közigazgatási terület része volt (Pest megye, Bács-Bodrog megye, valamint a Kiskunság), az egyes területeken különbözőképpen érvényesültek a közlekedés javításának törekvései. A leghatékonyabb terveket Pest megye készítette. 1831-ben létrehoztak egy „Küldöttség"-et, amely kidolgozta az útépítési javaslatot.

1 Ezt a javaslatot 1836. március 18-án a megyegyűlés jóváhagyta. A kiépítendő országutakat így határozták meg: ,,. . . 3szor Pestről Soroksáron át Ótsának és innen Félegyháza felé. ,,. . . 4szer Soroksárról Takson Dömsödön és Vetsén keresztül Soltig innen pedig a SárközbeM tájéknak felette lapályos és annál fogva a Dunának gyakori kiöntése miatt Akasztón és Keczelen keresztül Bátyáig vezető vonal . . ."

2 Az útépítést ,,Makk Ádám rendszere" szerint határozták el, a helyi anyagok, az ún. darázskő, homokos kavics felhasználásával. Kineveztek minden járásban egy „Úti fő Igazgatót", akik valamennyien táblabírák voltak. „Úti Biztosok"-at is választottak a tisztújítások alkalmával és komolyan fontolóra vették az állandó útm un kasok foglalkoztatását. A végrehajtással azonban nem siettek (vasutak sem voltak), s a szabadságharc és önkényuralom korában szertefoszlott a terv is. A Kiskunság területén ilyen törekvéssel nem találkoztam, pedig a közlekedés gondja itt sem volt kisebb, mint másból. Szabó József kiskun kapitány 1836. március 11-én Kiskunfélegyházáról keltezve felszólítja a Bírákat, hogy mivel ,,az Utak állapottya úgyis Ország Gyűlési tárgya lettek, és hogy az Ország Gyűlési Követ Urak nem sokára szét oszolván szemmel látó tanuji lesznek rossz Utóinknak . . . Úti Biztos Urakat . . . ezennel felszállítom, . . . hogy járásainkban levő Ország Uttyait haladék nélkül . . . mindenütt helyre hozatni, jo kanba'n állítatni kötelességeknek ösmerjék . . ."

3 Látszik a rendelkezésiből, hogy az intézkedés reklámízű, és elsősorban az országgyűlési követek véleményének befolyásolása a célja. Sokkal érdekesebb az a - kissé körülményesen megfogalmazott — intézkedés, amelyet ugyancsak Szabó József kiskun kapitány adott ki 1838. január 27-én a Kiskun településeknek : ,,Az Utaknak a Hó fuvatagok által ennyire lett megromlása Ország szerte tapasztalván, a fő mélt. M. K, H. Tanáts (Magyar Királyi Helytartó Tanács) és annak következtében a Tettes Ns (Tekintetes, nemes) Kerületek is elrendelni méltóztattak, hogy Kedves Bírák Uraim ék a ... Határjaikban kereszült vezető Közönséges Utakat fel állítandó Fa gajakkal kijelelvén, az Utakat Lovas emberek és ökrös Szekerek és Szánkókkal járhatóvá tenni, a hol pedig szükséges volna a Nagy Fúvósokat emberi kezek által el is hányatni egész buzgósággal ... tlörekedjenek."

4 Igazi „hószolgálati" rendelkezés ez. Az utak kijelölése és járhatóvá tétele a célja. Az olvadás után újabb felszólítást adtaik ki a földúllak karbantartására, de a burkolatépítés igénye nem merült fel. Minden bizonnyal a kőanyag szállításának gondja is közrejátlszott az érdektelenségben. A közömbösség azonban Bács-Bodrog területén a legszembetűnőbb. Grosschmidt Gábor törvényszéki bíró és jeles tollú író írja visszaemlékezéseiben:

5 ,,EI kell ismerni, hogy a közdolgok a negyvenes (1840-es) évek elején már kezdtek előtérbe lépni. Az egész közigazgatásnak különben alig volt magasabb célja, és elmondhatni felőle: ...mentek, merre mehettek, így például Odry (József alispán, bajai lakos) Bajára akart műutat (Zombortól), de Militiicsen át Ellenben Rudics (István főispáni helytartó, szabadkai lakás) Szabadkára, de Almás (Bácsalmás) felé. A vége az lett, hogy a nagy vita után egyiket sem építettték. Mindazonáltal a legelhanyagoltabb feladata a közigazgatásnak bizonyára a közlekedésnek járhatatlan útjai voltak. A későbbi időben Pál Antal alispán egyik ebédjén jelen volt' Thürr István tábornok egy gazdag tőkepénzes társával, ki nem győzött eléggé csodálkozni az utak ily állapotán; elmondván, hogy nállunk ellenkező szokás van, mint Indiában vagy Amerikában, hol előbb építik az utakat és azután hozzá a házakat és városokat; egyszersmind utak építésére 20 19