Borsod-Abaúj-Zemplén megyei utak (Miskolc, 1988)

TISZTELT OL VASÓ! Magyarország területének ÉK-i részén helyezkedik el Borsod-Abaúj Zemplén megye. Mára honfoglalás után, a magyar államalapítás időszakában is van utalás arra, hogy volt Borsod és Zemplén vármegye, s mindkét megyében a vidék folyóvölgyeit útként használták fel és a várhelyeket, táborhelyeket - ahol kereskedelmi és árucserekapcsolatok folytak - útvonalak kötötték össze. Borsod-Abaúj-Zemplén megye az É-D-i és a Ny-K-i kereskedelmi útvonalak mentén helyezkedik el, így igen fontos szerepet tölt be a szállításban, kereskedelemben, tranzit és helyi forgalomban egyaránt. A megye úthálózata hosszú fejlődés során alakult ki, amelyet egyrészt a megye településszerkezete, földrajzi környezete, ipara és kereskedelme határozott meg. A megye úthálózata a felszabadulás előtt, de közvetlen a felszabadulás után is az országos átlaghoz viszonyítva igen elmaradott volt. Ezt napjainkig az ötéves tervek folyamán ugyan sikerült behozni, azonban a nagyarányú hegyi és dombvidéki útvonalak miatt az útburkolatok szélességében és a hidak állapotában még mindig hátrányos helyzetben van. A legnagyobb fejlődésváltozást a motorizáció rohamos növekedésével egyidőben, különösen a IV. és V. ötéves tervben sikerült elérni, amikoris az útvonalak korszerűsítése, az átkelési szakaszok kapacitásának bővítése, nagyobb hidak és bekötőutak kiépítése során az úthálózat állapota és a közlekedésbiztonság nagymértékben javult. Ezt az óriási változást már nem lehetett a felszabadulás utáni alacsony szintű eszközállománnyal és kétkezi munkával megtartani, mindamellett, hogy szorgalmas, hozzáértő munkások, technikusok, mérnökök munkálkodtak. Szükség volt egy olyan forradalmi gépesítési és technológiai változásra, amely a motorizációval együtt megjelenő változó közegben is meg tud felelni. Meg kellett változtatni az útépítő, útüzemeltető szervezeteknek, vállalatoknak, intézményeknek is, hogy télen, nyáron ki tudják elégíteni a közúti közlekedés által támasztott közlekedésbiztonsági igényeket is. Az útügyi dolgozók szemléletének, a munka-és munkásvédelemnek is át kellett alakulnia, s olyan körülményt kellett tudni teremteni, hogy a megye társadalma és minden közutat használó érezze, hogy ennek az úthálózatnak van gazdája és megelégedéssel vegye észre az üzemeltető, fenntartó, építő dolgozók hasznos, szorgalmas munkáját. Ezért a most megjelenő monográfiában is köszönetet mondok útszeretetükért, hűséges helytállásukért. VARGA JÓZSEF Miskolc, 1988. augusztus hó a Miskolci Közúti Igazgatóság igazgatója