Borsod-Abaúj-Zemplén megyei utak (Miskolc, 1988)

teljes felszereléssel (talicska, csákány, ásó, lapát, pokróc stb.). A napi munkaidő nyáron 14, ősszel 12 óra volt 1,20—1,60 pengő/nap fizetés mellett. Az ÁÉH csak a kőfejtéshez és fadöntésekhez szükséges szerszámokat adta, Ül. tudta biztosítani ebben az időszakban. A megyében 120 km összhosszúságban épültek meg a bekötő-utak. Az 1930. évi XVI. Te. állami hatáskörbe utalta a rendszeres gépkocsijáratok létesítésének jogát, de a fuvarozó vállalkozókra az átruházás lehetőségét biztosította. Ez a gépkocsi és a vasút közötti versenyben a vasúttal szemben az áruszállítást korlátozta. Az elkészített 10 éves útépítési program keretében a 7 legfontosabb állami út építésére versenytárgyalást hirdettek meg, ezek között szerepelt a 3. sz. Gödöllő Miskolc és a Miskolc-Sátoraljaújhely közötti út is. Ennek keretében került sor 1930—31-ben az előbbi út Mezőkövesd—Miskolc és a 22. sz. út KerecsendEger közötti szakaszának megerősítésére is. Ezen utak megfelelő paraméterekkel történő átalakítása részét képezte az angol Autó Club kontinentális úthálózati javaslatának. 1932-ben végleges döntés történt a közúti közlekedés gerincét képező főközlekedési úthálózat egy, két és háromszámjegyű útjainak kijelölésére. A 9800 km összhosszúságnak közel fele állami kezelésben volt. A Zemplén megyei kijelölést mutatja be a 16. sz. térképmelléklet. Az 1935—36. években elrendelik a 4. országos forgalomszámlálást, melynek adatai, ill. eredménye a közúti közlekedés dinamikus fejlődését bizonyították. A közúti közlekedés biztonsága, a járművezetők részér a veszélyes helyek táblával történő jelölésére a Királ> Magyar Autómobil Club már a 20-as évek első felébe] helyeztetett el közúti jelzőtáblákat. A jelzések egysége rendszerét az 1937. évi II. Te. foglalta össze, annak végrehajtását a Kereskedelem és Közlekedésügyi Miniszter a 90000/1940. számú rendeletével szabályozta. Megyénket érintően a két világháború közötti időszakban történt meg a történelmi időkig visszanyúlóan meglévő polgári tiszai átkelőhelyen az igényeknek megfelelő híd felépítése. Az állandó jellegű áthidalás gondolata több évtizeddel korábban a Debrecen—Miskolci vasútvonal építésével kapcsolatban merült fel, azonban az még csak vasúti híd lett volna. A végleges jellegű közúti áthidalás létesítésének gondolata és kezdeményezése 1936-ban történt. Ekkor 200 fm hosszú, 3,5 m széles egyjáratú hajóhíd épült a régi kompjárat felett 12 tonnás járműterhelésre. E megoldással a Tiszán való átkelés kérdése jelentősen előrehaladt, de a mindenkori szabad közlekedés lehetőségét nem biztosította (téli jégzajlás stb.), ezért az időjárási és vízjárási viszonyoktól független megoldást szorgalmaztak. A korábbi híd helyére vonatkozóan többféle megoldás került szóba, a felmerült lehetőségek tanulmányozásának eredményeképpen a híd a régi közúti nyomvonalnak Polgár felől való egyenes meghosszabbításában épült. Az áthidalás össznyílása 400 m volt, amelyből a medernyílásra 270, az ártéri hidakra pedig 130 m juÁLLÓ SARU A MEDERPILLÉREN. A MEDERNYILÁS VASSZERKEZETÉNEK I.ÁTKÉPF