Szomolányi Antal: Az állami közútkezelés 40 éve. A Miskolci Közúti Igazgatóság története 1958-1998. (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei utak. Miskolc, 1988)

I. fejezet: Történeti áttekintés 1958-ig A megye földrajzi elhelyezkedése, úthálózatának kialakulása

7 1. A Honfoglalástól a Kiegyezésig A Honfoglalás a Kárpát medencében először mai határainkon belül megyénket érintette. Itt voltak az első táborhelyek, a vezéri szálláshelyek és a törzsek első területfoglalásai. Az Anonymus krónikája alapján szerkesztett térkép illusztrálja a magyarok főbb mozgásait - melyek döntő mértékben a folyóvölgyek vonalán történtek - és utal a nagyobb vízfolyásoknál a lehetséges átkelések helyére. A Ládi-rév a mai Tiszatardos melletti, a Lucrév, a mai Tiszalúc-Tiszadob közötti, a Dorogma-rév a mai Tiszadorogma melletti helyeken biztosíthatott kedvező átkelési lehetőséget. A magyarok Kárpát-medencébe történt megtelepedése után a törzsek nevei nagyon sok településnévben megjelennek és viszonylag igen nagy számban fenn is maradnak. Ezek között található Keszi, Nyék, Tarján, Oszlár, stb. a 10. században létesült települések neveiben. Ond vezér szállásterülete Zemplén megyében volt (a téli a Szerencs melletti Ond községnél lehetett). A megyét érintő hely és névtörténeti magyar szláv szavak: Csecs (Csicsva), Bózsva (Borsóvá), Karcsa (Karcsva), Boldva (Bold), nem utolsó sorban Miskolc. István király vármegyeszervezetére utal Anonymus 1200 körül írt honfoglalás történetében. A vármegyeszervezet lényegében várakon felépülő hatalmi apparátus volt, amely egy-egy területen ellátta az állam funkcióit. E vármegyék között szerepel Borsod és Zemplén, melyek közül az előbbi határvármegyc volt. A határvár általában egy országból kivezető főút mellett épült fel (Borsodvár helye Edelénnyel azonosítható). A vidék folyóvölgyeit útként használták, a várhelyek környékén folytak a kereskedelmi és árucserekapcsolatok, vásárokat tartottak. Gyakorlatilag ezek a hosszú idők óta kitaposott és használt topográfiai "nyomvonar'-ak szolgáltak hadiútként is, amelyeken közlekedés bonyolódott rendszeresen. Fontos kereskedelmi útvonal vezetett Borsóvá megye területén a Vereckei hágón keresztül Kijev irányába, amely Munkácsnál ágazott két irányba. A déli ág érintette a korai magyar alföldi megyeszékhelyeket, a nyugati át Ungvár és Zemplén után a Bodroggal párhuzamosan haladt. Ebben az időszakban és még ezt követően néhány évszázadon keresztül Bodrogkeresztúr és Tokaj között természetes szárazföldi kapcsolat nem volt, ezért - * l» <fflfr 4 *