Hidak Komárom-Esztergom megyében (Esztergom, 2001)

dr. Tóth Ernő: Hidak a művészetben

Nepomuki Szent János a hidak védőszentjének szobra (Schweiger Antal alkotása, 1770), Tatán (Kertész László felvétele) négynyílású várbejáró, az említett Szent János híd és a tóvárosi (sajnos elpusztult, csak képeslapon megörökített) híd különösen értékes alkotás. A hidak műemléki védettsége nehéz, izgalmas kérdés, ellentmondás, hogy a megyében csak a naszályi híd védett, melynek megjelenése, állapota nem igazolja védettségét. (Erről a boltozatokról szóló fejezetben is szó esik.) Pusztuló vagy már el is pusztult hidaknak gyakran egyetlen emléke egy-egy képeslap vagy képzőművészeti alkotás. Az esztergomi Duna-híd különleges helyet foglal el a hidak között, hisz a több mint 105 éve elEsztergom Párkány felől: Hunfalvy-Rohboch: Magyarország és Erdély eredeti képekben (1856-64.) készült híd eddig csak 41 évig szolgálta az átkelést a Dunán. E híd már építésekor írásra sarkallta Prohászka Ottokárt [6] és határhíddá vált korában (1932.) Illyés Gyulát is: „Csupán a híd áll mozdulatlan/két ország közt idegen,/ kitárt karokkal ég és föld közt/mint a holt Krisztus mereven" [7]. Torzó korában sok művész elszörnyülködött a csonka híd látványán, közöttük Sebestyén Lajos költeménye mélyen elgondolkoztató: „Csonka hídlábak /a két part közt, a két nép közt/olyan ez, mint a/visszafojtott kiáltás/, mint befejezetlen mozdulat/mint a/kimondatlan jaj /két szó között/mint a félúton megállt kézfogás" [8]. Festmények, gyermekrajzok, grafikák sora örökíti meg, több mint öt évtizede az érthetetlen, értelmetlen mulasztást, hogy miközben másfél év alatt felépült ez a híd, míg alig több mint öt év alatt 1400 híd újjáépült hazánkban, ennek újjászületésére máig kellett várni. Paulus Alajos művészfilmje nem véletlenül az újjászületést, Illyés Gyula versét álmodta képbe [9]. Figyelemreméltó, hogy amikor nem is olyan régen (1997) úgy látszott, hogy ismét elmarad az újjáépítés, éppen a művészek tettek sokat azért, hogy sajátos eszközökkel felhívják a figyelmet arra a hídra, mely nem összeköt, hanem a különállást jelzi. A hídról írt szép könyv is a hidak és a művészet kapcsolatát igazolja [10]. Nagyon hézagos a könyv e fejezete, hisz sok mindenről kellett volna még beszélni, pl. a híd igényes, művészi emléktábláiról, szépséges lámpáiról, a ma már eredeti szépségében álló vámszedóbázról, a híd újjáépítése érdekében tartott kiállításokról, koncertekről, gondolatébresztőnek talán ez is elég. Végül egy szép eseményről szólhatok, május hónapban a Bazilikában a nemzetközi Út70