Hidak Komárom-Esztergom megyében (Esztergom, 2001)

dr. Tóth Ernő: Hidak a művészetben

HIDAK A MŰVÉSZETBEN A hidak, mint jelentős mérnöki alkotások és mint jelképek (összekötés vagy ennek éppen az ellentéte), gyakran megihletik a művészeket. A török hódoltság idején sok városkép (veduta) készült, hisz nem volt még fénykép, újság, rádió, az embereket azonban érdekelték a korabeli események, várostromok stb., s ezek az ábrázolások részben pótolták az említett hányt. Az ábrázolások gyakran nem kellően hitelesek, sok közülük azonban nemcsak megbízható, hanem művészi is [1]. Érdemes megfigyelni, hogy sok képen szerepelnek hidak, s ezek valóságosan is megvoltak, a hegyeket megnövelték, mint a török utazó-író Cselebi is eltúlzott méreteket írt, ám a hidak leírásában megbízható volt (érdekelte, kémkedett). Kalendáriumokban, céhleveleken is gyakran láthatók hajóvontató utak, hajóhidak, repülöhidak, fa és kőhidak. A festők is gyakran megörökítették a hidakat. Persze olyan esetben, amikor a környezet gyönyörű, monumentális volt, mint Esztergomnál, a híd nem játszott kiemelkedő szerepet, ám főszereplő a képen Komáromnál [2, 3]. Szobrászok is kapcsolatba kerültek hidakkal, emlékkövek, díszes korlátok, szobordíszek alkotásával. Közismert, hogy Nepomuki Szent János Hubert Sattler (1883); Az esztergomi prímási palota (Keresztény Múzeum) Jacob Tollius: Epistola Itinearia, Amszterdam, 1700 (Komarom látképe) a hidak, hidászok védőszentje, épp ezért gyakran hidak mellé vagy hídra helyezték el jellegzetes, általában barokk stílusú szobrát. A megyében a legigényesebb ilyen alkotás a tatai Szent János hídon 1770-ben talapzatra helyezett és védőtetővel, ráccsal ellátott szobor, mely Schweiger Antal alkotása [4]. Vannak feljegyzések, hogy máshol is lehetett szobor hidakon, pl. Nagyigmándon, bizonyosságot azonban nem tudni [5]. Egy híd is lehet művészi alkotás, erre bizonyíték, hogy neves építészek hidakat terveztek és építettek, így Fellner Jakab Tatán többet is, ezek közül a 67