Hidak Komárom-Esztergom megyében (Esztergom, 2001)
dr. Tóth Ernő: Komárom és Esztergom megyék úthálózatok alakulása
Komárom és Esztergom megyék úthálózatának alakulása -а_Л r a^ylierej-k^ ~&.J3<li//ut Postautak hálózata 1782-ben (Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény) északra Gyarmat helyett Kőhídgyarmat helynév jelzi az 1736-ban a Párizs-patakon épített híd jelentőségét [15]. A mai megye úthálózatának fejlődését Karoliny Márton részletesen, gazdagon illusztrálva összefoglalta, így elegendőnek látszik erre és újabb irodalomra hivatkozni és megbízható térképszelvényeket bemutatni, melyek segítségével követhető a közutak hálózatának fejlődése, egyes utak szerepének, helyének változása [7]. A 19. századból már megbízható nyilvántartások, útvonalleírások is rendelkezésre állnak, így állítható, hogy elsősorban a dunántúli (mai megyeterület) részen a vízfolyásokon, kezdetben fa-, majd egyre több boltozat állt [16, 17]. Erről a következő fejezetek szólnak, a folyókon előbb révátkelés volt, fa-, majd a 19. század végétől állandó vas-, majd vasbeton hidak épültek. Komárom és Esztergom vármegyék kedvező közlekedés-földrajzi adottsága miatt jelentős tranzit utak érintették ezt a területet, az utak, hidak korszerűsítéséről, állandó burkolat és állandó hidak építéséről viszonylag korán gondoskodtak [18, 19]. A motorizáció fejlődésével a gyorsforgalmi utak kiépítését is szorgalmazták, s az - viszonylag alacsony motorizációs szinten - meg is kezdődött. Elsősorban a Budapest-Bécs közötti út korszerű vonalvezetésű kiépítése, majd autópálya kialakítása jelentette a legnagyobb feladatot [20,21]. A vasúthálózat kiépítése is korán megkezdődött, s több fontos vasútvonal épült a megyében, ezek hídjairól is szól röviden ez a könyv. Az utóbbi évtizedekben - főleg Tatabánya térségében - a közutak és vasutak különszintü keresztezése igényelt jelentős hídépítéseket [22]. A Komárom környéki úthálózat 1794-ben (Bécsben készült térkép, Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény) 12
