Hidak Zala megyében (Zalaegerszeg, 2004)

Egyedi hídleírások

EGYEDI HÍDLEÍRÁSOK ZALALÖVŐI ZALA-HÍD Zalalövői Zala-híd Az 1. században már fahíd állt a Zalán. A rómaiak híres Borostyánútja Itáliából északra, Zalalövőn (Salla) vezetett. Az utat és hídját az 1. század elején építették. Az út fontosságából később veszített ugyan, de folyamatosan használta a forgalom az itt lévő cölöpjármos Zala-hidat. A híd helye nem változott. A török korban, 1566 után védelmi vonalat kellett kialakítani, ennek része volt Lövő vára is, melynek fő feladata a híd védelme volt [1]. A török megszállás után a Perneszy-család tartotta fenn a hidat s ők szedték a vámot 72 öl hosszú hídjukon [1, 2]. Sok érdekes adat maradt fenn a híd történetéről, így tudjuk, hogy 1810-ben, a királyi udvar átvonulásakor egy vendéghidat kellett építeni. Ez ideiglenes megoldás volt, mégis jó szolgálatot tett, mert az ősi Zala-híd állapota egyre romlott. Újjáépítése pedig nagy munka és tetemes költség (10 400 forint) lett volna, ezért a vármegye közgyűlése állandó (boltozott) híd építését határozta el [2]. A boltozott híd 1820-1829 között épült. Az érdekes részletek az irodalomban és e könyv boltozott hidakról szóló fejezetében találhatók. Póka Antal főföldmérő 1819-ben tizenegy nyílású híd tervét készítette el, ez abban az időben a legnagyobb híd lett volna hazánkban. Az Országos Építési Igazgatóság ötnyílású 6 öl (11 m) hídtervet készített, melynek alapján 1826ban az építkezés meg is kezdődött. A kőművesmunkák irányítója Prising József volt [2]. Az építkezés 1830-ban fejeződött be (az irodalom 1829-31 közti adatokat tartalmaz). A hídról az 1832-ben készült útfelmérés részletes adatokat közöl [3]. Ismerjük az új híd Zalalövő képeslap az 1900-as évek elejéről vámtarifáját, vámház is épült: 1838-ban fogadták el ennek terveit [1]. Az impozáns, egyedi pillérkialakítású híd 115 évig épen állt. 1945 márciusában két nyílása a világháború esztelen pusztításának esett áldozatul. Mint később kiderült, minden nyílásának robbantását tervbe vették. A helyreállítás ideiglenes faszerkezettel történt, a híd újjáépítésére azonban 1967-ig kellett várni. Az újjáépítés elsősorban vízügyi szempontok miatt húzódott, mivel az átfolyási szelvény elégtelennek bizonyult. (Lásd a vízrendezések szerepéről szóló fejezetben.) Több tervváltozat készült, mely a műemléki védettségű híd megtartását is figyelembe vette volna. Sajnos annak ellenére, hogy még 1962ben a hazai idős hidak fő védelmezője, dr. Gáli Imre, írásos értesítést kapott, hogy a beruházási program a régi hidat „jelenlegi formájában megtartja", a végső döntés a régi híd felrobbantásavolt. Ebben nyilván szerepet játszott a Zalán 1965-ben levonult árvíz. Kár, hogy akár csonkán is, nem maradt fenn a nagy múltú hídból semmi, bár kétségtelen, hogy funkció nélkül kétséges és nehéz lett volna megtartása. Erre példa a zalaszentgróti négynyílású boltozat. 133