Hidak Veszprém megyében (Veszprém, 2008)

A hídépítés fejezetei

A hídépítés fejezetei A hidak újjáépítése A hidak újjáépítése A hidakat háborúk, elemi károk és természetes elhasználódás miatt is időről-időre újjá kell építeni. Veszprém megye hídjainak századokkal ezelőtti pusztulásáról és újjáépítéséről kevés feljegyzés maradt, ám a várak ostromakor biztosan gyakran sérültek a felvonó hidak, s tudjuk, hogy Balatonhídvégnél 1548-ban elbontották a Zala-hidat, mert így jobban védhető volt az átkelőhely [1]. „Hídvizsgáló" robbantó berendezések, Áéh iratok, Veszprém Megyei Levéltár A török uralom után az utakban, hidakban esett kárt nagy ütemben javították. Az árvíz is sok kárt okozott a hidakban, pl. Veszprémben az Anna-kápolnánál lévő hidat 1803-ban elvitte a víz [2] s még hány esetben történhetett ilyen. A nemesi közgyűlési jegyzőkönyvekben rengeteg „vizek regulációjára" vonatkozó javaslat van, ezért készült el a Rába felmérése, ezért alakultak vízszabályozó társulatok, s ezért módosítottak gyakran a hídterveken, mint pl. Marcaltőnél [3]. Ebben a fejezetben a háborús pusztításokról lesz szó, s bár a fahidakat, pl. 1848-ban a siófoki Sió-hidat hadászati okokból felgyújtották [4], nem ilyenekről, hanem a II. világháború hatalmas kártételéről, a bombázások és a robbantások okozta hídpusztításokról lesz szó. A háborús készülődésre utal, hogy 1943-ban „bizalmas" kezelésű kimutatás készült „Út- és hídvizsgáló" berendezésekről, közérthetőbben, robbantó aknákról, üregekről [4]. A kimutatás zömében a 8. és 71. sz. úti hidak robbantóhelyeinek pontos adatait tartalmazza. A visszavonuló német hadvezetés 1945 márciusában, ahol csak módja volt, használta ezeket. A „biztonság kedvéért" a megye hídjainak legfontosabb adatait német nyelven is el kellett készíteni, s átadni a német parancsnoknak [4]. A második világháború a Dunántúlon a balatoni csatával rendkívüli kárt okozott a hidakban. Veress D. Csaba igen részletesen feldolgozta ezt a hónapokig tartó csatát, az elpusztított hidak feléről (34 hídnál) megadta a híd felrobbantások időpontját is [5]. Elsőként Sió-hidakat robbantottak, köztük 1944. dec. 3-án a siófoki közúti és vasúti Sió-hidat. A veszprémi völgyhíd aláaknázása is már 1944. decemberében megtörtént, a nagy ívet hős veszprémieknek (Márföldy Aladár és Takács József) hatalmas bátorsággal sikerült megmenteni [6]. Erről az egyedi hídleírásokban olvashatunk. Légitámadás is gyakran érte Veszprémet és a stratégiai fontosságú 8. sz. főutat, az „eredményes" pusztítás 1945. március 21-től indult meg, s egy hét alatt 62 híd esett áldozatul az értelmetlen pusztításnak [7]. Veress D. Csaba könyvében március 25-én öt, 26-án hét és 27-én 15 híd felrobbantásáról olvashatunk, a tényleges kár ennek mintegy a duplája volt, nyilván nem maradt feljegyzés minden egyes robbantásról [6]. Hitler „nérói parancsának" nemcsak jelentős folyami és hadászati jelentőségű völgyhidak, vasút feletti műtárgyak estek áldozatul, hanem szinte jelentéktelenül kicsik is. Ezt bizonyítja az, hogy a már említett 63 felrobbantott híd összhossza csupán 754 m volt, az átlag tehát 12 m, így 3-4 m nyílású hidak is szerepelnek a veszteséglistán, ezek betöltése vagy ideiglenes kiváltása pedig valójában nem okozott semmi nehézséget. Az ideiglenes kormány Debrecenben már 1945. március 2-án rendelkezett a hidak helyreállítása ügyében [4]. A stratégiai fontosságú veszprémi völgyhíd egyik kis nyílása 1945. március 21-én súlyosan megsérült (az ív fele elpusztult), egyes források szerint bombatámadás, más adatok szerint robbantás következtében. A helyreállítást a romokra épített faszerkezettel oldották meg az orosz utászok, s április 8-án jegyző-