Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

A megye adottságai

A török uralom megszűnése után a békés viszonyok csak néhány letargikus esztendő elmúltával kezdtek kialakulni. Az elmenekült népesség csak igen lassan szivárgott vissza a megyébe. A „senki földjét" leginkább német nyelvű vidékekről érkező telepesek vették birtokba. Az erről szóló feljegyzések több helyen említik hidak létét vagy nem létét. Egy Tevéire tartó betelepülő csoport vezetője megjegyzi, hogy hajóval érkeztek Tolnára a Dunán s onnan vonultak Tevel felé, de a Sárvíznél vesztegelniök kellett, mert - 1712 júniusában - nem volt híd a Sárvízen, így 12 csónakot kellett keríteni, míg át tudtak kelni a folyón [15]. Dombóvár uradalma 1692-ben már ismét Eszterházy Pál nádoré lett. Az ő részére készült az az összefoglalás, melyet Kelcz Mihály készített és melyből az alábbi idézetek származnak: „Ezen városnak két hidgya vagyon, három sorompóval és egy kapuval edgyütt, melyeket az jószág tartozik tsinálni, az edgyik napkeletre, a másik délre szolgál." „Possessio Nyerges: Az itt való hidat, midőn impenáltatik tartoznak építeni." „Possessio Pullya: Az itt volt hidat juta impositionem officialium tartoznak építeni." „A vár két hidgya, egyik 954 a másik 850 lépés, még a XVII. század végén is épen állt." A hidak építésére vonatkozó kötelezettségek emlegetése élénken bizonyítja, hogy a helybeli hidak építése és karbantartása jobbágyi kötelezettség volt, amit a földesúr számon tartott és jobbágyaitól - jogosan - megkívánt. Dombóvár esetében ez nemcsak a Kapós jelenléte miatt, hanem a települések dombháti fekvése miatt is fokozott tehertétele volt a jobbágyságnak [18]. A 18. század elején a Rákóczi-féle szabadságharc is hatással volt a megye közlekedésügyeinek fejlődésére. Vak Bottyán tábornok, Rákóczi jobbkeze bírta annakidején Kömlőd (ma Dunakömlőd) várát és hajdújaival sok borsot tört a „császáriak" orra alá. Rákóczi Ferenc állítólag személyesen jelölte ki a Dunán át építendő híd helyét, melyet azután Vak Bottyánok az imsósi kanyarban 1705-ben hajóhíd formájában megvalósítottak [17]. Vak Bottyán hajdúi gerillaharcaik során egy alkalommal Szekszárd várát is megszállták, mely hadművelet éjszakai rajtaütés eredményeként könyvelhette el sikerét. A magyar közúthálózat fejlesztése csak jóval a töröknek Magyarország területéről történt kiűzése után vette kezdetét. Az ország műszaki ügyeit - beleértve az úthálózat karbahelyezését - a Helytartótanács mint az Udvari Kamara szerve vette kézbe. Ennek műszaki szerve volt az Építési Főigazgatóság. Tolna megye a török uralom végén a szegényebb megyékhez tartozott. A megyegyűléseket a nagyobb népességű falvakban tartották (Simontornyán, Tolnán). Simontornyát 1725-ben nyilvánították megyeszékhellyé a névadó Tolna helyébe. Szekszárd pedig csak 1780-ban nyerte el a megyeszékhely rangját. Első feladat volt az utak számbavétele, az útállapotok országos szintű megállapítása. A 18. század derekán elrendelt út- és hídösszeírást Tolna megye csak vontatottan végezte el. Erre utal az 1783. január 14-i közgyűlésen tudomásul vett sürgetés, melynek nyomán Schnemann József földmérő készítette el az utak és hidak adatainak összeállítását. Az úthálózat teljes hossza - az 1786. évben készült öszszeírás szerint 327 190 öl, melyből jó állapotban van 22 000 öl, 116 000 öl közepes, 1196 javítandó, a többi gyenge állapotban [18]. Ugyanez az összeírás kimutatja a közutakon lévő hidakat is. Eszerint összesen 220 híd volt az utakon, 36 kőhíd és 184 fahíd. A töltések hossza 3994 öl volt. A megye földmérőjének jelentése rámutatott a megyei útviszonyok hiányosságaira, ez azonban egyelőre figyelmen kívül maradt. Csak többszöri sürgetésre sikerült elérni, hogy 1812-ben, elsőként a megyeszékhelyen, Szekszárdon keresztül vezető észak-dél irányú főút 1500 öl hosszú szakaszának járható állapotba helyezését megrendeljék. Négy híd is készült, amihez 15 öl „vágott kő", 62 mérő mész és 112 napszám volt szükséges [19]. Az utak és a hidak karbantartása céljára általában a helybeli uradalom erdejéből kapták a faanyagot, amit ácsmesterek faragtak méretre és kétkezi munkával dolgoztak be. A kétkezi munkára és a szükséges fuvarok szolgáltatására a járási főszolgabíró az érdekelt községekből közmunkára adott rendelkezést. Erre példa a simontornyai hidak jó karba helyezési munkája, amit 1710-ben közmunkában kellett elvégezni. 16 A MEGYE ADOTTSÁGAI TOLNA MEGYE ÚTJAI ÉS HÍDJAI