Hidak Tolna megyében (Szekszárd, 2002)

Egyedi hídleírások

EGYEDI HÍDLEÍRÁSOK VASÚTI HIDAK VASÚTI HIDAK Az alábbiakban részletesebb leírások olvashatóak a Sió illetve a Kapós folyókon jelenleg található összesen kilenc vasúti hídról és azok elődeiről. Simontornyai Sió-híd A Budapest-Pécs vonal legnagyobb nyílású hídja a Simontonya és Tolnanémedi állomások A simontornyai Sió-híd három generációja között fekvő simontornyai Sió-híd. A híd méreteiben és szerkezeti kialakításában teljesen azonos a Szekszárdon épült Sió-hiddal. Az eredeti hídszerkezet részletes leírása a szekszárdi Sióhíd egyedi leírásánál található. Az 1882-ben épített szerkezet támaszköze 52 m volt. Az 1926. évi hídszabályzat-rendelet értelmében a hidat a szekszárdi testvérhídjával azonosan folytacéllal megerősítették. [6] A szekszárdi testvérhíddal azonosan az áthidaló szerkezetet a falazatokkal együtt a viszszavonuló német csapatok 1944-ben felrobbantották. A híd helyén háromnyílású provizórium létesült. 1947-48-ban a régi híd három épen maradt oszlopmezőjének felhasználásával építették újjá az azonos szerkezetű, szintén felrobbantott szekszárdi hidat. A híd végleges újjáépítése Simontornya állomás várható bővítésének figyelembe vételével vonalkorrekcióval együtt történt. Az új simontornyai áthidaló szerkezet az újpesti (északi összekötő) híd egyetlen, fel nem robbantott nyílásának megrövidítésével és megerősítésével készült. Az újpesti (északi) Duna-híd A Budapest-Esztergom-Füzitői HÉV társaság a csaknem 100 km hosszú vonalával a jelentősebb vasúttársaságok közé tartozott. A Duna felett egy 673 m hosszú, nyolcnyílású híd (7 db medernyílás és egy rövid parti nyílás) és a hozzá csatlakozó 226 m hosszú, hatnyílású öbölági híd épült. E két nagy szerkezetet csak 1896. november 3-án tudták üzembe helyezni. Addig a vonatok csak Óbudáig közlekedtek. Nemzetközi tervpályázatot követően a híd tervezésével a vasútvonalat építő „Fratelli Marsaglia et Co." olasz céget bízták meg. A kivitelezési munkákat a szintén olasz „Societá Nazionale delle Officine di Savigliano" torinói vállalat végezte. A Duna főágát hét, egyenként 92 m támaszközű kéttámaszú, oszlopos rácsozású, csonka szegmenstartó hidalta át. A főtartók távolsága 5 m volt. Nem sokkal az építkezés befejezése után a medernyílások semleges vonalában gyenge harmadik övet építettek be a kihajlási hosszok csökkentésére (felezésére). 1911-ben a középső mezőkben segédmerevítő rudakat építettek be. Ezzel a híd teherbírása további húsz évre elegendő volt. A tengelyterhek emelkedése miatt 1932-re a szerkezet megerősítése halaszthatatlanná vált. Ekkor már 10 km/óra sebesség-korlátozás volt érvényben. Az ötletes megerősítési munkákat Korányi Imre tervei és helyszíni ellenőrzése mellett végezték el. A leggyengébb elemek a 137