Pest megyei és Budapesti hidak (Budapest, 1997)

dr. Gáll Imre: Visszapillantás

VISSZAPILLANTÁS ellenére, hogy a hídépítés további fejlődésével nem hozhatók összefüggésbe. Hidak létezésére utaló nyomok fedezhetők fel Visegrádon (Salamon torony), Vácon, a Damásdi várromnál, Pesten, Gödöllőn, Budán stb. Mindezek felkutatása és feltárása érdemleges régészeti feladat, mely az említetteken kívül adatok megismerésével kecsegtet további hidak létezésének bizonyítására (Godóvár, Salgóvár, Zuvár, Királyrét, Csikóvár, Szarkavár stb.). A várak Magyarország történetének emlékei, egyben országunk háborúk által szinte állandóan zaklatott életének ékes bizonyítékai. Az egyes várak műemléki helyreállítása és konzerválása rekonstrukciós feladataink egyike, melynek folyamatos munkálatai során a várakkal kapcsolatos hidakra is kellő figyelmet kell irányítani. Fényképek tanúskodnak arról, hogy a visegrádi fellegvár és a Salamon torony, valamint a budai vár helyreállítási munkálatai során a várhidakra is kellő figyelem fordult. A várakkal kapcsolatos hídépítési tevékenység technológiai tekintetben igen érdemleges tevékenységnek bizonyult, amennyiben mindkét korabeli építőanyagot felhasználta céljai megvalósítására. A fahidak mint várbejárók egyaránt megfeleltek síkvidéki és hegyvidéki váraknál, míg a kőhidak inkább csak azokon a helyeken épültek, ahol az építőanyag a helyszínen rendelkezésre állott. A hidak létrejöttének csak akkor kezdett csupán más módja kialakulni, amikor a Kárpátmedencében újból államalkotó népesség talált otthonra és már nemcsak a településeket, hanem a nélkülözhetetlen közlekedőutakat is több-kevesebb sikerrel védhette meg a rombolásokkal szemben. A közlekedésnek egyik legfőbb útvonala csakúgy, mint a római birodalom fennállásakor, a Duna viziútja volt. Hosszirányban a hajózás, keresztirányban pedig a kompközlekedés kezdeti formái már jelentkeztek, de a római birodalom idejében fenntartott dunai közlekedési szervezet Buda elfoglalása után a törökök rövidesen hidat vertek a Dunán helyreállításáról a magyarok honfoglalása előtt, de még azután sem lehetett szó, és arról sincsen semmiféle feljegyzés, hogy az Árpádházi királyok uralkodása idején, tehát a XI., XII. és XIII. században volt-e hajóhíd a Dunán. Csupán Zsigmond király uralkodása idején, a XTV. század végén meglévő hajóhídról tesz említést egy 1833-ban megjelent könyv [10], mely szerint „hajóhíd állott Pest és Buda között, melyet azonban a viharok gyakran elszakítottak." A középkorban az Ördög-árok felett öt hídról vannak írásos emlékek (a legelső 1302-ből), s későbbi térképek alapján a pesti oldalon is számos hídra volt szükség már ebben az időszakban. A XVI. század derekán, pontosabban 1541. augusztus 29-én Buda és megyénk területének jó része is török uralom alá került. Az alatt a másfél évszázad alatt, amíg a törökök megszállva tartották Magyarországot, a leigázott országban építkezési tevékenység alig folyt. A török megszállók is csak olyan építkezéseket folytattak, amelyek török érdekeket szolgáltak. Saját vezetőik részére palotákat és egyéb lakhelyeket, továbbá templomokat és fürdőket építettek. A korabeli feljegyzésekben szó esik hidakról is. Elsősorban a Dunán épültek hajóhidak, miután a török megszállók a kereskedelmet saját érdekükben fontosnak tartották és támogatták, a kereskedelem szabad folytatásához pedig a közleke19